Egyetemes és részleges eszthetika

Előszó

Egy német példabeszéd szerint «a régi szerelem nem kap rozsdát». Így vagyok én első szerelmem tárgyával, az eszthetikával. Lehet, hogy mert gyermek és ifjú koromban verselő voltam, vagy mert a költőket (az időben Csokonayt, Petőfit, Tompát) rajongással olvastam: szükségét éreztem a tudatosságnak úgy az írásban mint az olvasásban. Még nem végeztem a theológiát, mikor pályázaton Csokonayról írt tanulmányom kitüntetést nyert. Az iskolai főhivatalok (contrascriba = rendőrfőnök,senior = közigazgatási képviselője a tanároknak, egyszersmind a folyó pénztár kezelője) viselése előtt egy szabad félévem volt, melyből három hónapot Bécsben töltöttem. Zimmermannak, kit «Eszthetika történeté»-bői, mely a debreezeni könyvtárban megvolt, ismertem, hallgatója voltam. Ő nyert meg még inkább az eszthetikának s a herbartizmusnak. Siettem még azon évben megjelent rendszeres «Eszthetiká»-ját megszerezni, később egyéb műveit (Phil. Prop. Uber das Tragische). A főiskolában tartózkodásom alatt az önképző körben s akkor alakított «tudománykedvelők» összejövetelében többször tartottam széptani felolvasást. Zimmermann történeti könyve tájékozást nyújtott az eszthetikai irodalomban, s én utrechti szabad időm (két iskolai év) egy jó részét efféle könyvek olvasására s kivonatozására használtam. A Zimmermann hatása alatt megkedvelt formálizmus még inkább erősödött nálam Zeising «Proportionslehre»-jének olvasásával. De nem hiányzott ennek ellensúlyozására ideálisabb s józanabb olvasmány sem. Ekkor olvastam át Lessing és Schiller műveit. Vissza