Egyes szám, egyetlen személy

Fülszöveg

A vírus megbetegít, rosszabb esetben öl. Korábban csak az élőlényeket fenyegette, ma már a számítógépeket is. De mit öl az idő testében? Az elvont időben - nyilvánvalóan -semmit. Az emberiesített időben, a történelemben embert öl. Payer apokaliptikus víziójában a társadalmasított idő vírusai az erőszak és a háború emberei, a „debil démonok', akiknek megtestesítője többek közt az inkák gyilkosa, Pizarro és a Blitzkrieget elindító Hitler. A vírusok ma is élnek az idő testében, jelenlétükkel a lét peremére szorítanak minket, a vízben fuldoklót és a korlátba kapaszkodót egyaránt. Payer rosszul érzi magát ebben a világban, ahol valaha hiteink „bizáncszerűeknek" bizonyultak hit és közösség (az 1971-ben még vele utazók) hiányában; magára maradva, már csak emlékezik a lobogókra, címerekre, a hit emblémáira, s a iégi közös ének mára a haladást gátló „fallá sűrűsödik". A múlt végleg elveszett: „sétálok ki tempósan / Abból az időből, amelyben mi voltunk." - Payer állandóan utazik, nemcsak térben, de időben is: mai idővonatunk „csatlakozásra" készülését a mítosz és a történelem fordulópontjaival veti egybe: a bábeli nyelvzavar vetíti előre az uniós csatlakozás nyelv- és kultúrakeveredését; elidőz az ókorban, ahol Hermész halálkanyarokon át vezet útvesztőbe; a földkérget Poszeidón haragja hasítja ketté, ezért van „zavar, szavak, uniók közötti is"; dideregve és aggódva vár a hajléktalan Horác a „csatlakozásra1. A „magyar Horác", Berzsenyi pedig intő szavát hallatja: „A népek érckorlátai dőlnek Ez nem diadalmenet, csak verdesés a porban". Berzsenyinél „Forr a világ bús tengere7', ma a globális felmelegedés árasztja a földre a pusztító hőt. - Payer, az örök utazó, az Odüsszeusz-mitologéma mai inkarnációja. Körbe-körbe jár reménytelen útján: Ithakája szétesett; borszínű tengerét olajfolt szennyezi; a szó - a költő eszköze - hajléktalan a magányosok és közönyösök világában. Ez a kötet méltó folytatása, sőt több ponton meghaladása Payer köteteinek: hangja karcosabb, a stílus dísztelenebb, szóképzései merészebbek, láttatóbbak. A lét pereméi vagyunk, ahol „Hátunk mögött föltekeredik az erdő." Vissza