Egyenletek

Előszó

Az ismert írót ismerik az olvasók. Ha új könyve jelenik meg, abban is a régi írót, a régi "ismerőst" keresik, és meg is találják: ha önmagához képest újabbat nyújt, abban is meglátják az ismétlést, ha önmagát ismétli, abban is felfedezik ami új. Felfedezik régi erényeit, és örülnek, felfedezik régi hibáit, és bosszankodnak. Ha nem újít, talán érdeméül tudják be, hogy hű önmagához, ha újít, talán felróják, hogy megtagadta önmagát, vagy fordítva: felróják, hogy megrekedt, vagy ünneplik, hogy nem rekedt meg. Akár így, akár úgy, ismerik már, és csak viszonyításban, az új és a régi összevetésében találják meg a felfedeznivalót.
Ismeretlen író első kötete: csupa újdonság, csupa felfedeznivaló. Új arcok, új hangulatok, új jelzők, új mondanivalók, - új világ, amit először ez az ismeretlen író fedez fel számunkra. Hogy úgy mondjam: felfedezzük, hogy mit fedezett fel. Nem véletlen, hogy az író-avató Forrás-könyveket olyan érdeklődéssel vesszük kézbe, hiszen az ismeretlennek a felfedezése izgalmasabb még akkor is, ha netán értékeivel nem éri fel a "rangosabb" ismertet. Vissza

Fülszöveg

Kocsis István 1940. május 7-én született a Szatmár környéki Ombod községben. Édesapja tanító volt. Középiskolai tanulmányait Szatmáron végezte 1956-ban, érettségi után három évig tanítóskodott. 1965-ben a Kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem magyar nyelv- és irodalom szakán tanári képesítést szerzett. Egyetemi hallgató korában tagja volt a Gaál Gábor irodalmi Körnek, első novellája 1965 tavaszán jelent meg az Utunkban. Az Ijfúmunkás című hetilap munkatársa.
Úgy látszik, vándorlásra születtem. Szüleim már néhány hónapos koromban elvándoroltak velem születésem helyéről. Aztán még költöztek jónéhányszor.
A vándorlást később hűségesen folytattam egyedül is. Érettségi után három hétig kibírtam a hivatalnok életet. Utána helyettes tanár lettem... Ez nagyon szép volt tőlem, mert 16 éves voltam, 14-nek látszottam, és ... megjátszottam a 28 évest. Három év alatt három áthelyezésem volt, de nem lehettem megelégedve, mert ezek az áthelyezések csak 6 km sugarú körzetben játszódtak le... Nyaranta különben egyetemi hallgató voltam, levelező tagozaton, de csak vizsgaszessziókban jutott eszembe, hogy egyetemista vagyok. Bizonyára ezért történhetett meg az, hogy a harmadik nyáron már nem az egyetemen, hanem egy tehergépkocsi kormánykerekénél vizsgáztam. Sikerült ez a vizsgám, de sofőriskolás kollégáim a búcsúlakomán ünnepélyesen átadták nekem az ország legrosszabb sofőrje címet.
Aztán két évre katona lettem.. Persze előálltam rögtön a hajtásaimmal, de az csak egy hétre vezette félre a parancsnokaimat...
A két év letelte után újra beiratkoztam az egyetemre, de már nem a látogatásnélkülire, és el is végeztem, mert vizsgaidőszakokban jólelkű és szorgalmas kolléganőim elolvastatták velem vagy felolvasták előttem jegyzeteiket.
Az egyetem után újságíró lettem: keveset írok is, sokat utazom, tehát egyelőre hű maradtam önmagamhoz. Vissza