Előszó
A magyar társadalombiztosítási rendszer valamennyi ágazatára kiterjedő egységes elvek szerinti szabályozását az 1975. július 1-jén hatályba lépő 1975. évi II. törvény és végrehajtási rendeletei valósították meg.
A törvény alapján a magánkereskedők adóköteles jövedelmükhöz igazodó egységes társadalombiztosítási járulékot fizettek. Az ellátások területén - ellentétben a teljes körű ellátásra jogosult biztosítottakkal - anyasági és temetési segélyre, nyugellátásra, valamint baleseti ellátásra váltak jogosulttá.
A törvény hatálybalépését megelőzően öregségi és rokkantsági nyugdíjra, hozzátartozóik pedig özvegyi nyugdíjra és árvaellátásra voltak jogosultak (1970. január 1-jétől), majd segítő családtagjaikkal együtt a biztosítottakkal azonos feltételek mellett vehették igénybe a kötelező betegségi biztosítás szolgáltatásait, (1972. április 1-jétől), betegségi ellátást, valamint terhességi-gyermekágyi segélyt azonban nem kaptak. Az egységes elvek alapján történt szabályozást követően lényeges módosítást jelentett, hogy 1982. január 1-jétől a magánkereskedők betegségi és anyasági ellátásra, családi pótlékra, nyugellátásra, valamint baleseti ellátásra lettek jogosultak, majd 1986. március 1-jétől megillette őket a gyermekgondozási díj igénybevétele is. Az ellátások köre tehát azonos lett a biztosítottakéval, de egyes ellátások mértékében továbbra is maradtak különbségek, amelyeket az 1989. január 1-jétől hatályba lépett módosítás szüntetett meg.
Az egységes társadalombiztosítási járulék mértékében és rendszerében 1982. január 1-jétől szinte évente következett be változás. Az 1986-ban megjelent módosítás új alapokra helyezte a kezdő kereskedők járulékfizetési kedvezményét, amelyet az 1985. évben kezdő kereskedők esetében is alkalmazni kellett. Eszerint a kedvezményes járulékot a kedvezmény tartamára fix összegben kell fizetni.
1982. évtől került megállapításra a kiegészítő tevékenységet folytató magánkereskedők egységes, havi összegű baleseti járulékfizetési kötelezettsége, amelyért baleseti ellátásra szereztek jogosultságot.
A magánkereskedők segítő családtagjai esetében is jelentős változásokat eredményeztek a szabályozásban beállt változások. A fejlődés folyamán az ellátások területén megnyilvánuló különbségek fokozatosan csökkentek, majd a legutóbbi, az 1989. január 1-jétől hatályba lépett rendelkezések teljesen megszüntették a különbségeket, továbbá egységes szabályozást rendeltek a házastársra és az egyéb segítő családtagokra. A módosítás biztosítottá nyilvánította a segítő családtagokat, így az ellátások teljes körére jogosulttá váltak.
Vissza