Egyenáramú elektromótorok készítése

Előszó

Alig negyven évvel az elektromos áramnak megismerése után már akadtak úttörők, akik az elektromos áramban rejlő energiát igyekeztek alkalmas szerkezetek segítségével mozgási energiává átalakítani. Az elsők között kell itt megemlékeznünk Jedlik Ányos bencés hazánkfiáról, aki hiteles adatok szerint már 1827-ben készített elektromotort, amelyet azonban csak 1856-ban mutatott be a nyilvánosság előtt a német orvosok és természetvizsgálók bécsi gyűlésén. Hamarább vált ismeretessé Dal Negro motora (1831), amelynek szerkezeténél Jedlik motora jóval tökéletesebb volt. Míg ugyanis az előbbinél az elektromágnesek vonzó hatása csak himbáló mozgást létesített, addig Jedlik motoránál az elektromos áram hatására egyenesen forgó mozgás jött létre. Gyakorlati célokat igyekezett elérni Jacobi 1839-ben elektromótorával, amikor Szt.-Pétervárott a Néwán órákig csónakázott a parton állók nem kis bámulatára elektromotorral hajtott csónakjában.
Ezekből a kezdetleges kísérletekből nőtt ki a mai elektromotor, amelynek fejlődése igazán csak akkor vett nagyobb arányokat, mikor Lenz-nek már 1838-ban kimondott gondolatát, hogy az elektromos indukció jelensége megfordítható folyamat, Siemens, Grammé és Pacinotti munkálkodása alapján a gyakorlatban is kezdték értékesíteni. A mult század utolsó évtizedétől kezdve azután rohamos a haladás az elektromotorok szerkesztése terén. Vissza