Egyem a szíved

Fülszöveg

Harminc szerző várja rémséges kalandokra vágyó olvasóját ebben az izgalmakat rejtő panoptikumban. Megtalálhatók köztük a rémtörténetek patinás nevű klasszikusai (Gustav Meyrink, Georg Heym, Jacob Elias Poritzky), a hátborzongatás veretes mesterei (A. de Nora, Leopold Günther-Schwerin, Karl Hans Stróbl, Hans Watzlik, Bodo Wildberg), a hideglelés szorgos kisiparosai (Hans Bethge, Paul Busson, Heinrich Noeren) és más, még felfedezésre váró kiválóságok. Valamennyien a német romantika hálás örökösei, az előző századfordulón szárba szökkent fantasztikus-misztikus irodalom új hajtásai. Meghökkentő, ijesztő, csúfondáros vagy komor történeteikben hol metsző elmeél, hol a pengevékony holdsarló villan.
Megállapodtak, hogy minden holdfényes éj-st(akán találko^i fognak, és attól kev^ve az ij^ csak av^n igyekezett, hogy a sellő me^anítsa őt arra a varáv^latra, mely-lyel minden dohból előcsalható lényegének végső titka. Am eközben szándékait és vágyait tekintve a sellő sem várt kevesebbet a... Tovább

Fülszöveg

Harminc szerző várja rémséges kalandokra vágyó olvasóját ebben az izgalmakat rejtő panoptikumban. Megtalálhatók köztük a rémtörténetek patinás nevű klasszikusai (Gustav Meyrink, Georg Heym, Jacob Elias Poritzky), a hátborzongatás veretes mesterei (A. de Nora, Leopold Günther-Schwerin, Karl Hans Stróbl, Hans Watzlik, Bodo Wildberg), a hideglelés szorgos kisiparosai (Hans Bethge, Paul Busson, Heinrich Noeren) és más, még felfedezésre váró kiválóságok. Valamennyien a német romantika hálás örökösei, az előző századfordulón szárba szökkent fantasztikus-misztikus irodalom új hajtásai. Meghökkentő, ijesztő, csúfondáros vagy komor történeteikben hol metsző elmeél, hol a pengevékony holdsarló villan.
Megállapodtak, hogy minden holdfényes éj-st(akán találko^i fognak, és attól kev^ve az ij^ csak av^n igyekezett, hogy a sellő me^anítsa őt arra a varáv^latra, mely-lyel minden dohból előcsalható lényegének végső titka. Am eközben szándékait és vágyait tekintve a sellő sem várt kevesebbet a gyengéd kc^csolattól az i^úval Ugyanis minden pogány vív^ lény halhatatlan lélek után áhítozik, amit csakis azáltal vívhat ki, ha megeszi egy ember szfvét, mefyet az önként, szóelemből nyújt át neki. A sellő azf remélte, végelen varázsa úgy mersze-^tí m<yd a fiatal férfit, hogy az nem fo^a megagadni tők ezt az ajándékot, s hogy a feUzpió sv^lem és jókedv közepette a legválogatottabb praktikákkal egyre őrültebbé szf^a szenvedélyét Mármost ezf az ifiú ugyancsak györ^örteUnek találta, de céljáhozjottányival sem vitte közelebb. Vissza