Egyedül (dedikált példány)

Fülszöveg

„Minden, amire szükséged van, mélyen benned él és várja, hogy megmutatkozhasson."
Hiszen a költő a versen keresztül megmutatja igazi valóját, azt, ami benne rejlik. Elénk tárja érzéseit, gondolatait, fájdalmát, reményeit Az életnek azokat a kis rejtett zugait, amelyeket nap mint nap mi is átélünk.
Ezzel az ismeretlen szerzőtől származó idézettel kezdeném az ajánlást Demeter Sándor Egyedül című verses füzetéhez.
Ki ne érezte volna, hogy egyedül van, a kilátástalanságot, az elvesztett szerelmet, a vágyódást valaki után, a magányt. De mégis, megcsillan a remény, hogy van kiút ebből az állapotból, s így fogalmaz:
„ hogy rejtem-é, ez a kis fény hová is ül? nem tudom, ha szívembe ül, nem leszek egyedül."
Arra utal a költő, hogy mindig van egy kis reménysugár, amely a legsötétebb mélységekbe is juttat egy kis fényt, és kirántja az embert a kétségbeesés gödréből.
A költő oly kifejezően tárja az olvasó elé érzéseit, hogy elhisszük neki a vers végére, hogy már nem magányos, nincs... Tovább

Fülszöveg

„Minden, amire szükséged van, mélyen benned él és várja, hogy megmutatkozhasson."
Hiszen a költő a versen keresztül megmutatja igazi valóját, azt, ami benne rejlik. Elénk tárja érzéseit, gondolatait, fájdalmát, reményeit Az életnek azokat a kis rejtett zugait, amelyeket nap mint nap mi is átélünk.
Ezzel az ismeretlen szerzőtől származó idézettel kezdeném az ajánlást Demeter Sándor Egyedül című verses füzetéhez.
Ki ne érezte volna, hogy egyedül van, a kilátástalanságot, az elvesztett szerelmet, a vágyódást valaki után, a magányt. De mégis, megcsillan a remény, hogy van kiút ebből az állapotból, s így fogalmaz:
„ hogy rejtem-é, ez a kis fény hová is ül? nem tudom, ha szívembe ül, nem leszek egyedül."
Arra utal a költő, hogy mindig van egy kis reménysugár, amely a legsötétebb mélységekbe is juttat egy kis fényt, és kirántja az embert a kétségbeesés gödréből.
A költő oly kifejezően tárja az olvasó elé érzéseit, hogy elhisszük neki a vers végére, hogy már nem magányos, nincs egyedül:
„Csodás ma a reggel, a napfény szikrázik, Madárdallal együtt, angyal szó hallatszik, Milyen boldog vagyok! Isteni fény terül, Szemedbe nézek, nem vagyok egyedül"
Aki kezébe veszi ezt a verses füzetet, megismerheti azt az embert, aki ezeket a verssorokat papírra vetette, akinek az írás, a költészet jelenti az élet értelmét, az érzések kifejezésének egy olyan formáját, amely által átadja lelkének egy kis darabját az olvasónak.
„Nem tudom, folytassam, vagy még meddig várjak, meddig gondolkodjak, töprengjek, álmodjak? azt hiszem legjobb lesz, ha ismét folytatom, mert amikor írok, semmi gondom, bajom."
Molnár Brigitta Vissza