Egyedül...?!

Előszó

Amióta az Úr megajándékozott az egyedülálló élet boldogságával és békességével, azóta minden egyedülálló nőtestvérem adósának érzem magam. Ezért nekiláttam leírni mindazt, amit megértettem a Bibliából, és a saját életemben vagy a másokkal való beszélgetések során tapasztaltam. Annál is inkább sürgetőnek éreztem a feladatot, mert tudomásom szerint magyar nyelven nem bővelkedünk olyan evangéliumi irodalomban, amely nem a házasságra, hanem az egyedülálló életre készít fel, pedig sokan küszködnek ezekkel a problémákkal.
Ezt a rövid kis írást bizonyságtételnek szánom, és különösképpen azoknak ajánlom a figyelmébe sok szeretettel, akik talán most először szembesülnek azzal a rettenetesnek tűnő lehetőséggel, hogy nem kapnak férjet Istentől. Testvérem, jól ismerem gyötrődéseidet! De van kiút! Van megoldás! Van békesség! Ennek a titkát szeretném megosztani minden szenvedő nőtestvéremmel. A békesség Isten ajándéka Krisztusban, de Ő elvárja tőlünk, hogy feltétel nélkül engedelmeskedjünk Neki, tanácsait megfogadjuk, s nyitott szívvel álljunk előtte, hálaadással fogadva Tőle, bárhogy alakítja is a jövőnket: végleg egyedül tart meg, vagy egy adott pillanatban segítőtársként állít valaki mellé.
Az a legnagyobb vágyam és az imádságom is, hogy legyenek olyanok, akik e néhány oldal elolvasása után felhagynak a kesergéssel, és megtanulnak örömteli, boldog, tartalmas egyedülálló életet élni. Vissza