Világosság 1961. május

Előszó

Részlet:
A Kozmosz küszöbén Mint gépész, meg rakéta-mester Kemény acélból löveget csinálok... Lőport alája - aztán uccu, vesd el! Tüzes golyómmal az egekben szállok! (Rostand: Cyrano de Bergerae)
Amit költők, írók, utópista gondolkodók, a fantázia bajnokainak merész képzelete megálmodott, valóra vált: az ember kitört a Föld hatásköréből s megtette az első néhány lépést a kozmoszban. S miként a szülőknek gyermeke első lépéseinél, az emberiség szívébe is melegség költözik e kezdő voltában is hatalmas lépés láttán: jövőjét látja, önbizalma növekszik s évezredes álmai megvalósulásában gyönyörködik. Ezek az álmok most, az űrbe röppenő szovjet ember tette nyomán tárják fel igazi értelmüket.
Túlhaladni önmagunkon, leküzdeni a környezetünk szabta határokat, túlemelkedni a Földön: ősi vágy ez, talán a legmélyebb s legemberibb, hiszen egy tőről született emberi mivoltunkkal. Meghódítani az eget - nem csupán izgalmas utazás ez a Mindenség általunk eddig nem ismert tájaira - nem csupán izgalmas utazás ez a Mindenség általunk eddig nem ismert tájaira - nem: itt az ember saját lényegét viszi diadalra, saját nem-hátráló harci kedvét, a természet erőit igába hajtó munkája jeleit mutatja fel a világnak. Nem pusztán új hajtóanyagok feltalálásáról, egy mesterséges égitest távvezérlésének sikereiről van itt szó:
mindenekelőtt az ember erejéről, amely most már a szó szoros értelmében az egeket ostromolja. Az emberről, aki az állati sorból kiemelkedve, leküzdi saját korlátait és kitör önmagából a végtelenbe.
Vissza