Egy zsidó és egy keresztény disputája a keresztény hitről

Fülszöveg

„Bár ők azért keresik a magyarázatot, mert nem hisznek, mi pedig azért, mert hiszünk - mégis egy és ugyanaz, amit keresünk." A XI-XII. század legnagyobb teológusa, Canterburyi Anzelm írta le e szavakkal a zsidóság és kereszténység viszonyának lehetséges elméleti alapját. A XI. század e viszony sötét korszakaként él a köztudatban: ekkor kezdődtek a keresztes háborúk, pogromok dúltak Európaszerte. Az írás, amelyet most először kap kézhez az Olvasó magyar fordításban, e történet egészen kivételes dokumentuma. Arra hívja fel a figyelmet, hogy a középkori Európa vallásközi helyzetéről nem lehet fekete-fehérben gondolkodni. A szerző azokat a beszélgetéseket foglalta írásba, amelyeket a Bibliáról, a keresztény és a zsidó vallással összefüggő kérdésekről folytatott zsidó partnerével. Az irat tanúsítja, hogy más vallásúak iránti érdeklődés, a párbeszéd próbálkozásai a középkorban is jelen voltak, ekkor is sor került higgadtabb, toleránsabb véleménycserékre, léteztek olyan intellektüelek, akik ki tudták fejezni a maguk különvéleményét a két vallás viszonyának nem éppen szerencsés alakulásáról. Bár a résztvevők az alapkérdésekben persze a beszélgetés végén sem jutnak egyetértésre, a Disputa szerzője mégsem habozik a maga és partnere kapcsolatát „egészen közeli barátságnak", beszélgetéseiket „baráti találkozóknak" minősíteni, a másik iránti szeretetére hivatkozni, amint zsidó társa sem késlekedik az érdeklődésük középpontjában álló Szentírást a zsidóság és a kereszténység közös kincsének mondani. És ez igen nagy dolog. Ma is igazi szellemi csemege, intellektuális kaland eme ezer évvel ezelőtti zsidó-keresztény disputa végigkövetése Dér Katalin nagyszerű fordításában, bőséges jegyzetanyaga, s bevezető tanulmánya segítségével. Vissza