Egy zsidó család életéből

Fülszöveg

-a Harmadik Birodalom első évében kezdte el írni feljegyzéseit. Azt akarja rögzíteni, arról kíván tanúságtételt tenni, amit „egy zsidó család gyermekeként a zsidó emberségből megtanult".
Echti nővértársainak tudósítása szerint Edith nagyon fontosnak tartotta a Családtörténetet. Az 1939. VI. 9-én fogalmazott végrendeletében is említést tesz róla (Edith-Stein-Archiv Köln, A 55). Utóiratként a következőket olvashatjuk a papír szélén: „Kérem a Családtörténetet nem megjelentetni mindaddig, amíg élnek a nővéreim, és meg sem mutatni nekik. Csak Rosának volna szabad belepillanthatnia, illetve a többi nővérem halála után az ő gyerekeiknek. A publikálásról akkor is csak a Rend dönthet." Amikor 1942. VIII. 2-án délután teljesen váratlanul örökre elvitte őt két német rendőrtiszt, a többihez hasonlóan ez a terjedelmes kézirat is az echti kármelita kolostorban volt.
A kármelita nővéreknek a háború vége felé sikerült olyan ügyesen elfalazniuk az egyik pincehelyiségüket, amelyben könyvtáruk és... Tovább

Fülszöveg

-a Harmadik Birodalom első évében kezdte el írni feljegyzéseit. Azt akarja rögzíteni, arról kíván tanúságtételt tenni, amit „egy zsidó család gyermekeként a zsidó emberségből megtanult".
Echti nővértársainak tudósítása szerint Edith nagyon fontosnak tartotta a Családtörténetet. Az 1939. VI. 9-én fogalmazott végrendeletében is említést tesz róla (Edith-Stein-Archiv Köln, A 55). Utóiratként a következőket olvashatjuk a papír szélén: „Kérem a Családtörténetet nem megjelentetni mindaddig, amíg élnek a nővéreim, és meg sem mutatni nekik. Csak Rosának volna szabad belepillanthatnia, illetve a többi nővérem halála után az ő gyerekeiknek. A publikálásról akkor is csak a Rend dönthet." Amikor 1942. VIII. 2-án délután teljesen váratlanul örökre elvitte őt két német rendőrtiszt, a többihez hasonlóan ez a terjedelmes kézirat is az echti kármelita kolostorban volt.
A kármelita nővéreknek a háború vége felé sikerült olyan ügyesen elfalazniuk az egyik pincehelyiségüket, amelyben könyvtáruk és sekrestyéjük legértékesebb darabjait és tárgyait rejtették el - illetve egyéb, hasonlóan fontos dolgokat - a légicsapások elől, hogy az idegenek nem vehették észre. Kívülről a szokásos módon homokzsákok takarták el a pinceablakokat. Mindezeket a kincseket sértetlenül találták az evakuálásból visszatérő apácák, noha a kolostor közben vendégmunkások és otthonukból elűzöttek szállásául is szolgált. E kincsek között volt a Családtörténet kézirathalma.
(Részlet a bevezetőből) Vissza