Előszó
Részlet:
Bonyodalmas beköltözés
Minden egy késő nyári pénteki napon kezdődött. Melegen sütött a nap, a madarak csiripeltek a nagyváros peremén elterülő sorházas lakónegyedben. Egy fehér trikós férfi autót mosott, egy nő bámult ki az ablakon, miközben a körmét rágta, és egy foltos kutya épp felemelte a lábát, hogy lepisiljen egy utcatáblát. Kellemes, álmos késő nyári péntek volt, egészen addig, amíg...
Egy nagy, szürke furgon kanyarodott be a Hársfa utcába. Csikorogtak az abroncsok, amikor nagy robajjal befordult a sarkon, a kipufogóból pedig három nagy sötétszürke felhőt köhögött ki, mint egy krákogó dohányos. A trikós férfi leeresztette a rongyot. Az ablakban álló nő az ujjába harapott, a kutya pedig szép nagy ívben a járdára pisilt, ahogy a furgon felé fordult, melynek oldalán egy alig olvasható felirat állt: Költöztetés.
Az utolsó, a 23-as házszám előtt megállt, és kiköhögött magából még egy óriási sötétszürke felhőt. Úgy hangzott, mintha az autó sóhajtott volna. Kinyílt az egyik ajtó, és egy magas, vékony férfi szállt ki a kocsiból. Tetőtől talpig fekete ruhát, továbbá egy fekete, magas galléros köpenyt viselt, a napsütéses időjárásra ügyet sem vetve. Hollófekete, félhosszú haját hátrafésülve hordta, és úgy mozgott, mint egy karmester a színpadon. A legszembetűnőbb azonban mégis a bajusza volt, mely olyan vastagra és hosszúra nőtt, hogy elfedve a szájszögletét csaknem az álláig ért, és leginkább a medvecukorra emlékeztetett. Ezt a medvecukorbajuszos férfit pedig úgy hívták, hogy Mihai Tepes.
Mihai Tepes más volt, mint a többi férfi. Pontosabban szólva egyáltalán nem volt férfi. Mihai Tepes ugyanis történetesen vámpírnak született. 2676 évvel ezelőtt látta meg a napvilágot egy tiszteletre méltó vámpírcsalád sarjaként Siebenbürgenben, egy Bistria nevű kis faluban. Siebenbürgen - vagy ahogyan még nevezik, Transsylvania, azaz Erdély - Románia közepén fekszik. Egy szép ország hatalmas hegyekkel, bódító folyókkal és sűrű erdőkkel. Mihai Tepes nagyon szerette a hazáját. Ennek ellenére elhagyta. Egy nő miatt. Már ahogy az lenni szokott.
Vissza