Egy világlátott házvezetőnő feljegyzései (dedikált példány)

Fülszöveg

„A házvezetőnők élete külföldön rendkívül nehéz. Hogy mi okozza a nehézséget? A biztos nyelvtudás hiánya, az eltérő kultúra, a másféle életstílus... Ráadásul az alkalmazottakat gyakran kihasználják. Igazságtalanul sok és megfeszített munkát követelnek tőlük, -amennyit egy ember talán nem is képes elvégezni: mosást, vasalást, takarítást, főzést, gyermekfelügyeletet."
E könyvecske szerzője egy talpraesett magyar háziasszony, akit nem kedvetlenítettek el a nehézségek, sőt! Tapasztalatait, melyeket a világ különböző pontjain szerzett, átgondolta rendszerezte és papírra vetette. Hozzáadta gyermekkori emlékeit és megtoldotta régi «erdélyi receptekkel. Az egészet derűvel, életbölcsességgel, optimizmussal fűszerezte - bízva abban, hogy „európai uniós tagságunk segíteni fog a problémák megoldásában".
Nagyanyáink remek és ma is korszerű ételleírásai, házvezetési tanácsai mellett a méltán híres szentendrei vendéglők kínálatából is megismerhetünk számos különleges ételt, ínycsiklandó finomságot. Ajánlom e könyvet mindenkinek!

Temesváron születtem 1933- ban. Anyai részről gazdag cukorkagyárosok, apai ágon egyszerű szegényparasztok voltak a felmenőim. A jómódból nekünk semmi sem jutott, de azért nem is éheztünk. Szüleim akkor még örültek nekem. Alig múltam kilencéves, amikor szedtük a sátorfánkat, új hazába telepedtünk. A háború elől Magyarországra menekültünk, ám a bombázások hamarosan itt is elkezdődtek, és reménytelennek tűnt a harcok befejezése.
A Vas utcai kereskedelmi iskolába jártam, de anyám beteg lett, munkába kellett állnom. Pedig jól tanultam, olvasni is szerettem, kitűnő irodalom- és történelemtanáraim voltak. Tény, hogy azokban a nehéz időkben a fiataloknak nem sok lehetőségük volt a szabad pályaválasztásra. A legkézenfekvőbb számomra a kereskedelem volt. Később estin befejeztem a technikumot, majd a külkereskedelmi főiskolára jártam. Először könyvelő, aztán kereskedelmi előadó, végül üzletkötő lettem. Első külföldi kiküldetésem helyszíne volt. Nagyon sokat jelentett nekem mindaz, amit ott láttam, tapasztaltam.
Gyerekkoromtól vonzódom a művészetekhez. Emellett mindig szívesen hódoltam kedvenc hobbimnak, a főzésnek. Nem véletlen tehát, hogy hétvégenként egy szentendrei vendéglőben, a Vidám Szerzetesekben is dolgoztam. Dvorszky Edit tulajdonos szaktudása, ismeretei a vendéglátás terén vitathatatlanok voltak. A családi hagyományokon kívül az ő személye is hozzájárult, hogy egyre jobban megjött a kedvem a kiszolgáláshoz.
Már nyugdíjba készültem, amikor adódott egy lehetőség: elszegődni házvezetőnőnek Amerikába, egy kinti magyar családhoz. Ez újra kaput nyitott előttem a világra: felejthetetlen és tanulságos évet töltöttem New Yorkban a nyolcvanas évek végén. Ha anyagilag nem is, lelkileg sokat gazdagodtam.
Két fiam van. Károly ólomüveg-készítő iparművész, András egy amerikai cégnél üzletkötő. Ajánlom ezt az írást nekik, és mindazoknak, akik manapság hozzám hasonlóan nagy fába vágják a fejészéjüket: külföldre készülnek dolgozni. Vissza