Egy világ vagy egy se

Tartalom

Arthur H. Compton: Bevezetés 5
Arthur H. Compton, a washingtoni egyetem kancellárja, Született St. Louisban, Nobel-díjat kapott 1927-ben a kozmikus sugarakra vonatkozó kutatásaiért. ő vezette a Metallurgiai Laboratóriumot Chicagóban, ahol az atomtervezet néhány legfontosabb felfedezése történt.

Niels Bohr: Természettudomány és civilizáció 7
Niels Bohr, akinek magfizikai kutatásai nagyban hozzájárultak az atomkorszak megteremtéséhez, melyekkel 1922-ben, 37 éves korában Nobel-díjat nyert, 1943-ban
menekült el a nácik elől szülőhazájából, Dániából. Amerikába érkezve nagy szerepet játszott az urántervezetben. Azóta visszatért Dániába.

Philip Morrison: Ha a bomba elszabadul 11
Philip Morrison, jelenleg a Cornell-egyetem fizikaprofesszora, közreműködött az atombombával kapcsolatban Chicagóban és Los Alamosban. A hadügyminisztérium felkérésére elment Japánba, hogy a hirosimai bomba hatását tanulmányozza.

Harlow Shapley: Régi történet a csillagokról 22
Harlow Shapley, Amerika legkiválóbb csillagászainak egyike, a Harvard College obszervatóriumának igazgatója. Dr. Shapley számos asztronómiai tárgyú könyv és tanulmány szerzője és itt elmondja, hogyan mennek végbe az atomátalakulások a csillagokban.

Eugene P. Wigner: Az atomkorszak kezdetei 30
Eugene P. Wigner (magyar származású), a fizika professzora Princetonban, abba a csoportba tartozott, mely eredetileg elérte, hogy az atombombaterv kormánytámogatásban részesült. Kezdettől fogva a reakcióláncra alkalmas telepekkel foglalkozott és 1942-ben Chicagóba ment, hogy a Metallurgiai Laboratóriumban folyó elméleti-fizikai munka élére álljon.

Gale Young: Az új erő 40
Gale Young, azelőtt az Olivet College fizikai és matematikai szakosztályának a vezetője volt, 1942 márciusában csatlakozott a chicagói Metallurgiai Laboratórium teoretikus csoportjához, mely a hanfordi plutónium telep tervein dolgozott.

J. R. Oppenheimer: Az új fegyver: a csavar fordul egyet 51
J. R. Oppenheimer a háború előtt a California egyetem fizikai professzora volt és itt vezette az Egyesült Államok legjelentősebb elméleti-fizikai intézetét. A háború alatt Los Alamos laboratóriumának vezetésével volt megbízva, New-Mexico államban. Most Californiában a technológiai intézetben van.

H. H. Arnold: Légierő az atomkorszakban 59
H. H. Arnold, az Egyesült Államok hadseregének tábornoka, 1919 óta tagja az U. S. A. Légi Erőknek és 1943 márciusa óta a Légi Erők vezérkari főnöke volt 1946 februárig. Ez a fejezet az utolsó hivatalos közlemény, melyet mint a Légi Erők vezetője írt.

Louis N. Ridenour: Nincs védelem 73
Louis N. Ridenour, a massachussetsi Technológiai Intézet rövidhullámú laboratóriumában a különböző radar-típusok kifejlesztésén dolgozott. 1944-ben, mint Spaatz tábornok radar-tanácsadója szolgált Európában. Ebben az évben visszatér a pennsylvaniai egyetemre, mint a fizika professzora.

E. U. Condon: A titkos hadviselés új módszerei 85
E. U. Condon, Alamogordóban született New-Mexico államban, 1933-1945 a Westinghous Research Laboratory igazgatója volt, jelenleg a National Bureau of Standards vezetője, valamint a szenátus atombizottságának tanácsadója. 1941-től 1943-ig különböző uránbizottságokban szolgált.

Frederick Seitz Jr.: Milyen közel van a veszély? 91
Frederick Seitz Jr. A Carnegie Institut of Technology fizika tagozatának a vezetője. 1943-ban bekapcsolódott a cnicagói egyetem Metallurgiai Laboratóriumának a hanfordi Plutónium művek tervezését előkészítő munkálataiba - és Hans Bethe, a türingiai egyetem fizikai előadója volt. 1933-ban, Hitler uralomrajutásával elvesztette az állását. 1935-ben a Cornell egyetemre ment, ahol most a fizika professzora. A háború alatt az elméleti-fizikai kutatásokat vezette Los Alamosban.

Irving Langmuir: Az atomfegyverkezési verseny kilátásai 101
Irving Langmuir. Amerika legkiválóbb ipari természettudósainak egyike, 1932-ben a kémiai Nobel-díjjal tüntették ki. A General Electric Research Laboratory igazgatója. 1945-ben az amerikai tudósok kis csoportjával részt vett a Szovjet Tudományos Akadémia alapítási évfordulóján rendezett kongresszuson.

Harold C. Urey: Mi lesz mindebből? 113
Harold C. Urey. 1934-ben megkapta a kémiai Nobeldíjat a nehéz hydrogén felfedezéséért. Az urán-bizottság tagja 1940 júniusában lett és azóta vezette a Columbia egyetemen az U235 szétválasztására irányuló kutatásokat centrifugális és gázdiffúziós módszerekkel. Most a chicagói egyetemen van.

Leo Szilárd: Elhárithatja-e az ellenőrzés a fegyverkezési versenyt? 127
Leo Szilárd. Budapesten született, Hitler uralomrajutásáig Németországban dolgozott, azután Angliában (Oxford). 1939-ben a Columbia Egyetemen végzett kísérletei döntőek lettek az urán-tervezetre és nagyrészt az ő előrelátásának köszönhető, hogy a tervezet számára megnyerte a kormány támogatását. 1941 óta a Metallurgiai Laboratóriumban van.

Walter Lippmann: Az atomenergia nemzetközi ellenőrzése 135
Walter Lippmann. Számos politikai tárgyú könyv szerzője, 15 év óta a New-York Herald Tribüné munkatársa, korunk egyik első politikai szakírója.

Albert Einstein: Van-e kiút? 156
Albert Einstein. Az 1921-es Nobel-díj nyertese és talán a legnagyobb minden élő fizikus között. Ő indította meg az egész urán-tervezetet 1939 őszén, Roosevelt elnökhöz írt levelével, melyben a lehetőségeket körvonalazta.

Létünk forog kockán 160
Az Amerikai (atom) Tudósok Szövetsége.
Az amerikai természettudósok tisztában vannak azzal a felelősséggel, melyet vállaltak, amikor tudományos kutatásaik eredményeit a gyakorlatban felhasználták. A háború vége óta egy mozgalmat indítottak, melybe az atombombakészítésben résztvevő tudósok tömörültek. 1946 októberében és decemberében megalakult az Amerika Tudósok Szövetsége. E szövetség tagjai az egész országban mindenkit buzdítanak, hogy vegyenek részt olyan magasnívójú politikai és tudományos vitákban, mint amilyeneket ez a könyv is bemutat.

Témakörök