Egy üvegfestő belső monológja (dedikált példány)

Fülszöveg

Bráda Tibor festészete és üvegfestészete egyaránt figurális-szimbolikus, ugyanakkor alapvetően a színkezelésre épülő. A kompozíciót szinte mindenkor egy karakteres szín uralja, a kiegészítő színek az ábrázolás lényeges pontjain találhatók: Bráda a színek szubjektív térszervező szerepét alakította ki. (Varga Vera művészettörténész)
Bráda Tibor festői életműve a klasszikus festészeti hagyomány továbbéltetése jegyében bontakozott ki, amelynek egyik legfontosabb hivatása a látvány, a jelenség természetelvű megragadása és transzformálása: dús festőiséggel átitatott képpé avatása.
Ezeket a tanulságokat és erényeket kitűnően kamatoztathatta, illetve kamatoztathatja a művész a festett üvegablak-művészet terén kifejtett munkásságában is, jóllehet ezek a festői törekvések és értékek mintegy csak áttételesen jelenhetnek meg, lehetnek jelen az olyan különleges, egyedi jegyekkel, önálló kompozíciós törvényszerűségekkel és hallatlan érzékeny, speciális kifejezőeszközökkel és hatóelemekkel felruházott műforma esetében, mint az üvegablak. (Wehner Tibor művészettörténész)
Karcagon születtem 1941. szeptember 18-án. Édesanyám, Hajnal Katalin a karcagi református pap leánya nagyon szépen akvarellező tanítónő volt. Apámat, Bráda Lajost, aki matematika- és fizikatanár volt a karcagi gimnáziumban, SAS behívóval a nordhauseni "vágóhídra" küldték 1944-ben. A Képző- és Iparművészeti Gimnáziumban Ujváry Lajos, a Magyar Képzőművészeti Főiskolán Szentiványi Lajos festőművészek voltak a tanáraim, mestereim. 1971-től 40 éven át tanítottam a budapesti Magyar Képzőművészeti Főiskolán, miközben számtalan egyéni és csoportos kiállításom nyílt itthon és külföldön. A legszívesebben családommal: feleségemmel, Deák Ilona festőművésszel, leányaimmal, Bráda Judit bőrműves iparművésszel szeretek kiállítani. Az akvarellműfaj egész életemet végigkíséri. A táblaképfestészet mellett a murális műfajok, különösen a figurális ólmozott üvegképek készítése a szenvedélyem. Munkásságomért Munkácsy-díjat kaptam, valamint Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszttel tüntettek ki. A Magyar Festészet napja (október 18.) ötletgazdája és főszervezője vagyok 2002-től.
E könyv kinyitja előttünk Bráda Tibor festőművész műtermét, üvegfestő műhelyét, ahol betekintést nyerünk a színes üvegképkészítés titkaiba.
A hiánypótló műben alaposan, a legapróbb gyakorlati mozzanatokra is kitérve, megismerkedhetünk az ólmozott üvegképkészítés lépéseivel. A tervezés legelső mozzanatától a kivitelezés legutolsó fázisáig.
Az üvegképkészítés eszközei és módszerei 1000 éves múltra tekintenek vissza. Tehát ma is ugyanúgy, vagy hasonlóan kell létrehozni őket, mint ahogy azt pl. chartesi-i műhely mesterei csinálták. Ugyanakkor vannak olyan mesterfogások, amelyekre az alkotónak magának kell rájönnie. Bráda Tibor is saját gyakorlata alapján készít kiváló olajképeket, pasztellképeket, akvarelleket, mozaikokat, szekkókat; az üvegképfestészetének különösen kitüntetett szerepe van az életművében. Nincsenek titkai, tapasztalatait mint valódi művésztanár szívesen megosztja velünk.
A könyv egyaránt szól azokhoz, akik már ebben a műfajban alkotnak, vagy most szeretnének ebben az irányban elindulni. S azokhoz is, akik mint befogadók csodálattal fordulnak e képi világ felé.
S szól mindazokhoz, akik az európai és hazai művészet értékeit meg akarják ismerni, s egyedülálló vizuális élmények részeseivé szeretnének válni. Vissza