Előszó
Az új korszak.
Provokálva vagyunk! Nem támadunk soha, de álláspontunk védelmezése annyi, mint működésünk védelmezése és igazolása, tehát erkölcsi kötelesség. Tant hirdetünk, amely tan...
Tovább
Előszó
Az új korszak.
Provokálva vagyunk! Nem támadunk soha, de álláspontunk védelmezése annyi, mint működésünk védelmezése és igazolása, tehát erkölcsi kötelesség. Tant hirdetünk, amely tan igazságától át vagyunk hatva, s ha bár az apostolkodással nem bizott meg senki, még is bizonyos funkcziót végzünk, mely e tan terjesztésében nyilvánúl.
Támadják a spiritizmust minden oldalról, de amely támadásra azt mondhatjuk Krisztussal: „Atyánk, bocsáss meg nekik, mert nem tudják mit cselekszenek!" Amint nem tudták akkor, ugy nem tudják most! Amint tévedtek akkor, ugy tévednek most! Ez a tévedés azonban senki részéről nem oly nagy, mint a római keresztény katholikus anyaszentegyház részéről. Mert vájjon mit akar a spiritizmus? A spiritizmus be akarja bizonyitani Isten létezését és Krisztusnak, mint az ő fiának valódiságát; tanainak igazságát és annak egyedül üdvözítő voltát: mert bár mily vallást kövessen is valaki, de ezen tanok betartása nélkül nem fog üdvözülni soha! Mig ezek betartásával, igen! Hát hogy a spiritizmus ellen miért foglal állást a róm. ker. kath. anyaszentegyház, az valóban érthetetlen lenne, ha nem magyarázná meg ez az egyetlen egy szó: - tévedés!
Még eddig ugyan nem tudjuk, vájjon az egész róm. ker. kath. anyaszentegyházat-e, avagy annak csak egyes töredékeit tekintsük ellenfelünknek? de bár igy avagy amúgy álljon is a dolog, nem ijedünk meg: mert velünk az igazság! És bár mily nagy hatalom legyen is az anyaszentegyház mint látható, fogható és tapintható testület: az igazság, mely se látható, se fogható, se tapintható, még nagyobb! A látható, a fogható, a tapintható legyőzhető itt e földön, de a láthatatlan legyőzhetetlen!
Vissza