Egy tévedt nő naplója

Előszó

"Kedves olvasó! Ha e könyv kezedbe kerül, ne itélj olvasatlanul cime után s ne várj tőle holmi pikáns, érzékeket csiklandozó históriát.
Egyszerü, keresetlen, őszinte és diszkrét naplójegyzetei azok egy jobb sorsra érdemes, előkelő polgári családból származó, művelt leánynak, kit még szinte zsenge gyermekkorban rontott meg a sátán. E nőnek egyedüli, meghitt barátja e könyv volt, melyben őszintén feltárta szive keserveit, örömét, buját, bánatát.
Finom lélektani rajz az egész mű, melyből minden szülő meríthet magának tanulságot, miként vigyázzunk gyermekünk, különösen leánygyermekünk egyedüli kincsére: szivére, lelkületére, erényére. Élénk példája e naplójegyzet annak, miként boszulja meg magát a szülői majomszeretet, mellyel vakon engedünk a gyermek minden akaratának s mellyel élve, örökre elveszíthetjük, élő halottá nyomoríthatjuk nemesebb célokra hivatott gyermekünket.
S óva figyelmeztet a szélsőségekbe való átcsapástól is, ott, midőn az atya, tán nem is annyira leánya, mint saját bünének élő tanujelét, gőgicsélő kis unokáját, az anyától elragadva, elajándékozza s ezzel megrabolja leányát ama szent céltól is, mely javulásra vezetné, amint ő maga is feljegyzi, hogy érzi, megjavulna, ha visszakaphatná gyermekét.
Karakterisztikusan, hűen festi a "fölfelé züllők" társaságának életét, élénk szinekben tárja elénk a berlini erkölcsöket s bizonyítja, hogy az erkölcslovagok, a "lex Heinze" hazájában sem különbek, sőt tán még züllöttebbek az erkölcsök, mint a vig, ledér, de mit sem titkoló franciák fővárosában.
Szülők! Olvassátok hát figyelemmel e könyvet, ne tekintsétek szórakoztató olvasmánynak, hanem fontos tanulmánynak és sose mulasszátok el, ha gyermeketek érdekében valamit cselekedni akartok, azt e szavakkal megkezdeni: "In nomine dei!"
A fordító
Vissza