Egy telepes-család regénye

Előszó

Részlet a könyvből:

1893 szeptemberében fantasztikus népvándorlás indult meg a Cherokee Strip felé. Ez a hatalmas földdarab valamikor a cherokee-indiánok hazája volt, ma pedig az Oklahoma-állam területéhez tartozik. 1893-ban az indiánok még kipusztultak onnan, de fehér telepesek még nem szállták meg. Az U. S. A. kormánya elhatározta, hogy megnyitja ezt a területet a telepesek előtt. És megindult az emberáradat - az ingyenföld és a boldogulás reménye hajtotta a sok nincstelen családot délnyugat felé.
Davie Prawl azt hitte, hogy ő a legszegényebb a sok szerencsevadász között. Ponyvával fedett szekere meg volt ugyan rakva rengeteg lim-lommal, de mi az öt ember számára?
Davie Prawl a bakon ült. Mellette a felesége Martha. Hátul a kocsiban serdülő leányuk, Alma és legfiatalabb gyermekük, Ernie. A nagyobbik fiú, Ben lóháton kísérte a szekeret. Valahányszor alkalma volt rá, türelmetlenül előre nyargalt, már amennyire Star, az öreg ló sietni tudott.
- Odanézzetek, gyerekek! Ejha, ezt a csudát! - kiáltott fel Ben és megfordítva az öreg Star nyakát, visszaugratott a családi ponyvaszekér mellé.
Alma feltápászkodott a duzzadó dunyháról, amelyen puha fészket rakott magának és édesanyja vállán keresztül kiváncsian bámult ki a kocsi fedele alól. Két szemét hunyorogva összehúzta, mert vakította a szeptemberi nap. A szél belekapott hajába, mely fakó aranyszínű volt, akár az érett búzakalász. Vissza