Egy sziget lehetősége

Fülszöveg

Új regénnyel jelentkezik a nagy sikerű Elemi részecskék és A csúcson szerzője. A mű apokaliptikus képpel indul: 4000 körül járunk, a világ elpusztult, az emberek kései utódai elvadult, állati hordákban élnek, míg a klónozással létrehozott kiválasztottak elektromos védőkerítéssel őrzött telepen laknak magányosan és szenvedélytelenül. A regény egyik hőse Dániel, a másik pedig az ő kétezer évvel később élő, klónozással létrehozott utódja. Dániel tipikus Houellebecq-hős: kiégett, átlagos külsejű, negyvenes, férfi, aki szakmájában sikeres, a nők is szeretik, csak ő nem szeret senkit és semmit. A munkája untatja, mindenkit megvet, faj-, gyerek- és nőgyűlölő. Negyvenéves kora után találkozik először a szerelemmel, de amikor felesége öregedni kezd, elválnak. Tragikus események követik egymást - egy új szerelem sem hoz vigaszt és Dániel útja elkerülhetetlenül az öngyilkossághoz vezet. Halála előtt küld egy verset volt szerelmének „egy sziget lehetőségéről" s ez a vers készteti arra kései, klónozott utódait, hogy a védett telepet elhagyva új-ember társak és emberi érzelmek keresésére induljanak.
Houellebecq kíméletlen könyvet írt az emberiség pusztulásáról és az emberi faj leépüléséről: a ridegség alatt parázsló kétségbeesés arra figyelmeztet, hogy az utolsó órákban járunk.

"Élete első szakaszában az ember csak akkor ébred rá a boldogságra, amikor már elveszítette. Utána eljön a második kor, amelyben az ember már abban a pillanatban, amikor kezdi megélni a boldogságot, tudja, hogy előbb-utóbb el fogja veszíteni. Amikor Szépséggel találkoztam, megértettem, hogy én már a második korban járok, és egyben azt is, hogy még nem értem el a harmadik korba, az igazi öregség korába, ahol a boldogság elveszítésének tudata abban is megakadályoz minket, hogy megéljük." Vissza