Egy szerencsés kelet-európai, Székely János

Fülszöveg

Egy életmű helyértéke csak históriai távlatban ragadható meg, akkoris csak a tévedések és félreértések következetes korrigálásával, megközelíthető viszont az összehasonlítás segítségével. Székely János nemzedéktársai közül Páskándi Géza és Sütő András teremtett nagyságrendjében, mélységében, műfaji tagoltságában olyan életművet, amely lehetőséget kínál az összevetésre, mindhárman a kornak ugyanazokra a konfliktushelyzeteire, kihívásaira, kérdéseire reflektálnak, és ahogyan mindez műveik értékszerkezetében objektiválódik, abból az írói attitűdök, a rokonsági kapcsolatok és a természetszerű különbségek is kirajzolódnak. Az összevetés eredménye sohasem konkretizálódhat sommás értékítéletben, de eligazíthat a legveszélyesebb területen, egy-egy alkotás értékszempontot sem nélkülöző értelmezésében.
Nem egy-egy véletlenszerűen egymás mellé helyezett alkotás, de az életművek egésze párbeszédet folytat egymással azokról a sorskérdésekről, melyek által egyazon korhoz, entitáshoz kötődnek - az írói attitűdök körvonalazásakor nem kerülhető meg ez a különös, virtuális dialógus. Székely János ráadásul következetes dialógusban áll magyar és világirodalmi szövegekkel, és ezek az intertextuális kapcsolatok támpontokat nyújtanak az írói attitűd tényszerűen is megragadható mozzanataihoz. (Részlet a monográfiából)
A kultúra, amelyet én egykor teremteni próbáltam, egyszerűen odalett. Illetve hát mégsem! A hajdani kultúra legelső, legfontosabb produktuma azért mindmáig hatékony maradt. A nyelvről beszélek. Mindazt, amit manapság még emberközösségnek nevezhetünk, ez az egyetlen kultúrspecifikus hatóerő fűzi össze s formálja meg.
Mert tanítani kívánok...kétségtelenül... (Székely János) Vissza