Egy szerelmes nyár története

Előszó

Részlet a könyvből:

Már egy óra óta jártam föl és alá a parkban. Fölmentem az egyik kilátótoronyba és lenéztem az országút felé. Nem jött senki.
A terraszokon kószáltam, a tavak körül, és leültem a lugasok egyikében, a szökőkutak mellett. Nem jött senki.
A földön, amerre csak mentem, szép fényes vadgesztenyék feküdtek, amelyek akkor hullottak le a fákról. Lehajoltam, kiválasztottam a legnagyobbakat és legfényesebbeket, feldobáltam őket a levegőbe és megint elkaptam. Végre beleuntam ebbe is, szétdobáltam valamennyit a fűbe és tovább mentem, egészen a park végéig, a beomlott kis görög templomig és leültem a romok közé.
Lenn a faluban Sant Andrea kis templomában most harangoztak be a litániára.
Nem jött senki.
A legmagasabb terraszra mentem most és ott leültem a szökőkút kávájára, ahol a nagy callék voltak. Unalmamban és türelmetlenségemben letéptem belőlük egy csomót és eleresztettem a szökőkút vizén...
Óh milyen fáradt és türelmetlen voltam!
Az egyik kertiszéken most megtaláltam a könyvemet, melyet az imént otthagytam. Az imént - vagy két órája. Most fölvettem és olvasni kezdtem... Vissza

Fülszöveg

Részlet a könyvből:

"Már egy óra óta jártam föl és alá a parkban. Fölmentem az egyik kilátótoronyba és lenéztem az országút felé. Nem jött senki.
A terraszokon kószáltam, a tavak körül, és leültem a lugasok egyikében, a szökőkutak mellett. Nem jött senki.
A földön, amerre csak mentem, szép fényes vadgesztenyék feküdtek, amelyek akkor hullottak le a fákról. Lehajoltam kiválasztottam a legnagyobbakat és legfényesebbeket, feldobáltam őket a levegőbe és megint elkaptam. Végre beleuntam ebbe is, szétdobáltam valamennyit a fűbe és tovább mentem, egészen a park végéig, a beomlott kis görög templomig és leültem a romok közé.
Lenn a faluban Sant Andrea kis templomában most harangoztak be a litániára.
Nem jött senki.
A legmagasabb terraszra mentem most és ott leültem a szökőkut kávájára, ahol a nagy cellák voltak. Unalmamban és türelmetlenségemben leléptem belőlük egy csomót és eleresztettem a szökőúkut vizén...
Óh milyen fáradt és türelmetlen voltam!
Az egyik kertiszéken most megtaláltam a könyvemet, melyet az imént otthagytam. Az imént - vagy két órája. Most fölvettem és olvasni kezdtem. Nem értettem belőle semmit és olyan bosszus voltam, hogy fogtam a könyvet és beledobtam a vizbe a cellák mellé s amint láttam, hogy uszik, felfelé borzolt lapjaival a virágok usznék odalenn a nagy tóban, ahol az ijesztő, nagy, nyitottszáju nimfák vannak? Ha így usznék, egy este amikor a hold süt vagy egy szép harmatos hajnalon?" Vissza