Egy szellemtudományi fiziológia

Előszó

Ebben az előadássorozatban olyan témát tárgyalunk majd, mely egyrészről hallatlanul közel áll az emberhez, nevezetesen magának az embernek részletesebb lényét érintő témát, azt, mely az emberi életre vonatkozik. Ha ez a téma egyrészről az emberhez annyira közel esik is, hiszen ő reá magára vonatkozik, mégis úgy mondhatjuk, hogy másik oldalról tekintve, nehezen megközelíthető témáról van szó. Ugyanis az idők távolába hatoló pillantás számára, mondhatni misztikus szellemi magasságokból hatol az emberhez az a felhívás, hogy "Ismerd meg önmagadat" jelzi számunkra, miután ez a felhívás minden korszakban felhangzik, hogy az "önmegismerés", tényleges, valódi önmegismerés az embernek alapjában véve meglehetősen nehezére esik. És ez nem individuális, személyes önmegismerésére vonatkozik csupán, hanem mindenekelőtt az emberi lényiségnek a megismerésére is. És miután az ember - ahogyan azt éppen ebből az örök "Ismerd meg önmagadat" felhívásból látható - saját lényiségét illetően annyira távol áll önmagától, s annyira hosszú út vár rá, hogy önmaga megértéséhez eljusson, ezért az, ami ezekben a napokban vizsgálatainknak sorban tárgyát képezi majd, bizonyos vonatkozásban szintén kissé távolesőnek mutatkozik majd, valaminek, amihez más mindenféle is szükséges. És én magam nem alaptalanul, de hosszabb idő elteltével és érett mérlegelés után fogtam csak bele, hogy egyszer erről a témáról is szóljak. Olyan téma ez ugyanis, amivel kapcsolatban - hogy igazi valós vizsgálódáshoz jussunk -, valamire szükség van, feltétlenül, amit a közönséges tudományos vizsgálat során oly gyakran figyelmen kívül hagynak. Vissza