Egy szegény ifjú története

Előszó

Részlet:

Octave Feuillet
A mult század második felében egyre diadalmasabban előretörő francia realizmus és naturalizmus zajos párisi táborától félrevonulva élt és írt az idealizmus finomtollú szószólója, Octave Feuillet. A drámában háttérbe szorult Augier, Dumas fils és Sardou, a regényben Balzac, Flaubert, Daudet, Zola markánsabb egyéniségével szemben s jó ideig divat volt műveit és sikereit lekicsinyleni. Ám az újabb irodalomtörténetírás az ő ügyét is revizió alá vette, kijelölte méltó helyét, s szigorúbb esztetikai mértékkel mérve is igazolja ma is tagadhatatlan nagy népszerűségét.
1821 augusztus 11-én született a Manche-départementbeli Saint-Lo-ban, ahol atyja magas közigazgatási hivatalt viselt. Ez az apa rendkívül művelt ember. Guizot jóbarátja, az előkelő társaság közkedveltségű, szellemes tagja volt, de otthon bizony túlszigorú, akinek kemény kezét fia, Octave is súlyosan érezte, különösen, mert anyját igen hamar elvesztette. A fiú - kitüntetések közt - elvégezte a híres Lycée Louis le Grand-ot. Apja diplomáciai pályára szánta, de ő írói hivatást érzett magában s írogatni kezdett Párisban. Minthogy atyja, ellenkezésén fölgerjedve, megvonta tőle a támogatást, 1845-től több éven át, nélkülözve, próbálkozott történelmi drámákkal s egyéb kisebb írásművekkel. 1849-ben hazament gyöngélkedő atyjához s 1858-ig Saint-Lo-ban élt. Majd III. Napoleon Párisba hívta s a Palais de Fontainebleau könyvtárosi sinecuráját adta neki: bizonyára Eugénie császárné befolyására, 1851-ben elvette unokanővérét, Valérie Dubois-t, akivel szép családi életet élt; felesége irodalmilag is valóságos segítőtársa volt. A Revue des Deux Mondes korán felismerte Feuillet kiválóságát és Musset örökébe léptette, finom comédie-it és proverbe-jeit mint első hozta nyilvánosságra. De Feuillet tovább küzdött a színpadokon is, amiben évekig Eugéne nevű öccse volt hű és önfeláldozó bajtársa, sőt impresszáriója Párisban, mert Octave Feuillet - a francia színi íróktól merőben eltérve - Páristól sok száz kilométerre, Palliers melletti Le Bocal nevű jobbfajta kunyhójába, majd La Vaucelle-i ódon, tornyos kastélyába megvonulva írogatta drámáit, soha azok betanításán részt nem vett, előadásain is csak elvétve jelent meg. A siker végre beköszöntött 1853-ban Le Pour et le Contre című drámájával a Gymnase-ban, 1856-ban a Théatre Francais is megnyílt előtte Le Village című, nálunk is jól ismert szellemes apróságával, s beérkezése teljes lett 1857-ben a hatásos Dalila-val. Vissza