Előszó
A SZERKESZTŐ ELŐSZAVA „Még a hírneves Seherezádé, a mesemondók királynője sem tudott minden apró körülményt emlékezetében megtartani.." (W. Scott 1771- 1832 skót költő és regényíró)
Ez a gondolat sugallta, hogy a magyar szénbányászat egyes Időszakában tevékenykedő volt vezetőinek kötetlen gondolatai betekintést nyújtsanak szénbányászatunk történetébe, hátterébe, azokba a gazdasági és politikai hatásokba, amelyek az ágazat működését akár pozitív, akár negatív irányba befolyásolták.
A kötet terjedelme sajnos nem engedte meg. hogy a szénbányászat több meghatározó személyiségével elkészítsük a beszélgetést, de bízom abban, hogy ezen könyv kedvező fogadtatása esetén újabb könyv kerülhet kiadásra. Sajnálatos az Is, hogy több, a szénbányászatban vezető szerepet betöltő kiváló szakember már nem lehet a megszólaltatottak között (pl. Gál István, Varga Albert).
Köszönet illeti a könyv tényleges íróit, elbeszélőit. Köszönöm, hogy rendelkezésre álltak és vállalták - egységes felépítésben - a visszaemlékezés gondolatainak papírra vetését (a visszaemlékezőkhöz feltett kérdések: ifjúkora, életpályája; milyen irányítási és szervezeti feltételek melleit működött a vállalat; fejlesztések, eredmények; kudarcok; szervezeti változások és azok értékelése; visszafejlesztés; hogyan (téli meg a szénbányászat jelenlegi helyzetét; lát-e kitörési pontokat, ha igen milyeneket; jelenlegi élete, munkája). Az utókor számára így biztosítva van hogy egy valósághű - természetesen szubjektivitásoktól nem mentes - képet tudjunk átnyújtani. A visszaemlékezők szabadságát bizonyítja, hogy egyesek csak a feltett kérdésekre válaszoltak, míg mások a kérdések ismeretében, bővebben fejtették ki gondolataikat. Fontos ez azért is, mert az irodalomból tudjuk, hogy „az emlékezet nemcsak kaján, mert akkor hagy cserben mikor a legnagyobb szükségünk van rá, hanem dőre is, mert akkor jön amikor senki nem óhajtja". Ezt is akarja megelőzni a mostani emlékezés, mert a megszólalókat nem hagyták cserben emlékezetük.
Budapest, 2001. október 29.
Vissza