Egy sors, egy század (dedikált példány)

Fülszöveg

Fábry Pál a magyar Joseph Pulitzer Emlékdíj megalapítója 1919-ben, a Kommün idején született Budapesten. Ősei földbirtokosok, édesapja hadbíró-tábornok. 1944-ben részt vesz az ellenállási mozgalomban: hamis iratok segítségével sok-sok ember életét menti meg. Két év múlva Tildy Zoltán köztársasági elnök titkára. 1947-48-ban az ankarai magyar követség ügyvivője, majd politikai emigránsként az angol hírszerzésnek dolgozik.
Élete, akárcsak a század történelme, tele van váratlan fordulatokkal. 1949-től az Egyesült Államokban él. A Szabad Európa Rádió magyar részlegének vezetője, később a DuPont cég munkatársa. Megalakítja a Világkereskedelmi Központok Szövetségét.
Életrajz és dokumentumkötet szálazódik össze ebben a kötetben, melynek hőse ma is kétszámlapos órát hord: egyik a pesti, másik a New York-i időt mutatja...
"A politikai vallomások divatosak. Mindenki magyarázza a bizonyítványát, de sokat ismertem, akik jobban tették volna, ha hallgatnak. Magyarország 20. százada tele volt felsült, haszontalan, károkozó sőt gyilkos politikai elemekkel, de voltak hősök is - talán kisebbségben -, akik nagy része nem érte meg az időt, hogy megírhassa emlékiratait. A börtönökben, a Don-kanyarnál, Mauthausenben és a Rákosi-ciklus koncepciós pereinek idején elveszett barátaim (nagyon sokan) sorsa századunk történetének vissza-visszatérő igazságtalansága. Iskolatársaim, tüzértársaim, haditudósító kollégáim, ellenállási áldozatok és zsidó üldözöttek, majd a kommunista rendszer politikai áldozatai a hősök: az ő bizonyítványuk tiszta.
nem a történelmet kell keresni az ő történeteikben, hanem egy-egy korszak filozófiai, etikai és politikai értékeit, rémtetteit - több érdekes embert megszólítva. Mert hősök és áldozatok, sikeresek és elveszettek, gyilkosok és szentek minden korszakban voltak - csak különböző előjellel.
Az én kettétört családom lehetne a kiindulópont. a század első fele Magyarországon, a második Amerikában. Az első két generáció - apám és én - tipikusan a közép-európai életmód, a harmadik, negyedik - a gyerekek, az unokák - menthetetlenül az új világ képviselői." Vissza