Fülszöveg
Az 1920-as évek végén a weimari Németországban fiatal munkások egész serege fogott tollat, hogy forradalmi és forradalmasító szellemben, de tényszerű hitelességgel számoljanak be a proletárélet valóságáról. Szervezői akaratát, hogy ilyen módon teremtődjék az akkor még egyértelműen meghaladottnak vélt "polgári irodalom" helyébe új, magasabb rendű irodalom és kultúra, a mozgalom nem tölthette be; de széles rétegek életéről adott dokumentumképet, új szemléletmódot, új stílust honosított meg, és jeles tehetségek egész sorát indította el az írói pályán. Közéjük tartozott Ludwig Turek is, de hangjának hetyke természetességével ki is ütött minden csoportból. Az irodalomban afféle Kakukk Marci ő, illemre mit sem adó szegénylegény, viselt dolgait tekintve, ahogy a szorongató helyzetekből kivágja magát, egy kicsit mintha Tamási Ábeljére emlékeztetne, és rokonszenvünket az sem csökkenti, hogy hihetetlen kalandjait olvasva néha a katonaszökevények Háry Jánosának tűnik.
Nélkülözéssel, nyomorral...
Tovább
Fülszöveg
Az 1920-as évek végén a weimari Németországban fiatal munkások egész serege fogott tollat, hogy forradalmi és forradalmasító szellemben, de tényszerű hitelességgel számoljanak be a proletárélet valóságáról. Szervezői akaratát, hogy ilyen módon teremtődjék az akkor még egyértelműen meghaladottnak vélt "polgári irodalom" helyébe új, magasabb rendű irodalom és kultúra, a mozgalom nem tölthette be; de széles rétegek életéről adott dokumentumképet, új szemléletmódot, új stílust honosított meg, és jeles tehetségek egész sorát indította el az írói pályán. Közéjük tartozott Ludwig Turek is, de hangjának hetyke természetességével ki is ütött minden csoportból. Az irodalomban afféle Kakukk Marci ő, illemre mit sem adó szegénylegény, viselt dolgait tekintve, ahogy a szorongató helyzetekből kivágja magát, egy kicsit mintha Tamási Ábeljére emlékeztetne, és rokonszenvünket az sem csökkenti, hogy hihetetlen kalandjait olvasva néha a katonaszökevények Háry Jánosának tűnik.
Nélkülözéssel, nyomorral a német proletárfiú már gyerekként, még a háborút megelőző években megismerkedik. Sorsa arra tanítja, hogy a kapitalizmus őserdejében a magafajta csak foggal-körömmel szereheti meg, amire szüksége van, de joga is van rá, hogy így szerezze meg. Tanonckorától szocialista, 1914-ben a magasra csapó nacionalista hullám ellenére is, a háborút ellenző forradalmi balszárny követője. A katonaságtól meggyőződéséhez híven, az első adandó alkalommal megszökik, az ellenőrzéseket lélegzet-elállító ötletekkel kijátszva bebarangolja a háborús Németországot. A forradalom alatt viszont azért vándorol városról városra, hogy keresse, hol harcolhat fegyverrel is az elveiért. Pedig nem aszkéta, a harcok szüneteiben korántsem veti meg azélet örömeit - bár nehéz lenne eldönteni, mit élvez jobban: ha elcsábít egy lengyel nemesi hölgyet, ha lóvá tesz egy éber rendőrkapitányt, vagy ha elfoglal egy ellenforradalmi laktanyát. Sőt - némi szégyenkezéssel - beismeri, hogy az infláció idején feketézőként is megállta a helyét.
A jókedvű memoár 1929-ben látott napvilágot, s azóta számos új kiadást ért meg.
Vissza