Egy pap 1835-ben

Előszó

A legtöbb író első regénye - különösen, ha fontos műről van szó - igen gyakran sokkal többet jelent holmi címnél: jobbára magában foglalja az önéletrajz bizonyos részét is. Ez hasznosan tájékoztatja az olvasót a szerző személyiségéről. Továbbá tartalmazza már azokat az ötleteket, helyzeteket, személyiségeket, képeket, amelyeket utóbb az illető többi könyvében szintén megtalálhatunk, ahol így vagy úgy alkalmazva, módosítva, átdolgozva, fölerősítve vagy meggyöngítve, de jelen vannak. Mintha csak az író, már indulásától kezdve, megjelölte volna valamelyest alkotásait letörölhetetlen kezenyomával. Ezek a megállapítások minden tekintetben vonatkoznak Jules Verne első regényére, az Egy pap 1839-ben címűre is, amely a művész halála után nyolcvanhét esztendővel látott napvilágot első ízben, s amelyet most örömmel nyújtunk át kedves Olvasóinknak.
A cselekmény Nantes-ban, az író szülővárosában játszódik. A főszereplő, Jules Deguay viseli az író keresztnevét, és gyakorló ügyvédjelöltként mutatkozik be, mint hajdan Verne maga is, igaz, csak rövid ideig. Az elkárhozott pap, a könyv címadója, előrevetíti a vernei képzeletben azon férfiak hosszú sorát, akiket a világ feletti uralomvágya megigézett: Nemo kapitányt vagy a hódító Roburt, hogy hamarjában csak ezt a két híres regényalakot idézzük... Végül, már ebben a könyvben is, szemünk elé tárul néhány olyan hatalmas kép, amelyet az ifjú alkotó a tudományos pontosság igénye és a tárgyszerű ábrázolás jegyében vázolt föl. Ez az írásmód aztán majd Verne egész életművén keresztül végigvonul. Ami a képzeletet, a fantáziát illeti, erről a fiatal - akkor még mindössze tizenkilenc éves - szerző ékesszóló tanúbizonyságot tett. Vissza