Egy osztályismétlő emlékezései

Fülszöveg

"Bezárom a kört, felgöngyölöm az emlékek celofánját, és ha valaki arra gondolna, hogy nem illik így írni a hajdani tanárokról, jusson eszébe, hogy e sorok írója egy volt enfant terrible, az osztály réme és bajkeverő, hogy elsőben a tanító úr kézen fogva vezette be, mint csikót a kantárszáron. Hogy megbukott és háromszor nem volt kielégítő a magaviselete. Ó, ifjúságunk szépsége és ereje!"
Erről a "rettenetes gyerekről" és a későbbi, nem kevésbé rettenetes felnőttről szólnak a nagy cseh író megrendítően őszinte, szívszorítóan szép elbeszélései, amelyeknek nagy része most jelenik meg először magyarul. Az iskoláskor, a sörgyári időszak és ennek mintegy ellenpontjaként a magányos, keserves utolsó évek, a "macskás" időszak - ez az életrajzi szál, amelyre az írások felfűzhetők. E két nagy korszak párhuzamba és szembe állítása, összekapcsolódása és ellentmondása, az ebből fakadó feszültség adja a szöveget igazi erejét. A bölcső és a koporsó között feszülő húr - hogy Hraal egyik írásának a címét idézzük - , ez lehetne a kulcsszava a kötetnek, amelyben a permanens osztályismétlő, aki meg van győződve róla, hogy az életben éppoly keservesen bukdácsol, mint annak idején az iskolában, a legegyszerűbb és mégis legnehezebben megválaszolható kérdést, az élet, minden emberi élet alapkérdését teszi fel magának: "... az én utam mostantól csak és kizárólag visszaút lesz. Elég volt a száz plusz egy információból! Most azt akarom tudni, ki vagyok, mi végett vagyok, merre megyek, honnan jöttem. Ki van mellettem és ki van ellenem, mi van felettem és mi van alattam".
Talán ez a kötet megadja a választ. Vissza