Egy oroszlángyerek kalandjai

Előszó

Részlet:
Leó nagyon pici kis oroszlánka volt. Kis oroszlángyerek. És ezen a különös reggelen nagyon jókedvű és izgatott volt, mert két csodálatos történt vele.
Először is megtudta, hogy dzsungelbe, vagyis őserdőfélében született. Mert amikor a boltban eladták egy Zsuzsika nevű kisleánynak, a kisleány nagybátyja azt mondta, hogy jó nagyon utazhatott idáig a dzsungeltől, ahol megszületett. Leó lebukfencezett izgatottságában a polcról, úgy, hogy a kiszolgáló kisasszony, aki leszedte róla az árcédulát, lehajolt érte és leporolta az orrocskáját. Egyszóval, igazi oroszlán lehetett, ha csakugyan ott született a dzsungelben. Onnan került a játékbolt kirakatába és ott állt mostanáig szelíd macskák meg nyuszik között és bár még gyapjas báránykák is voltak mellette, mégis nagyon unatkozott. Éppen mikor már nagyon el volt keseredve, hogy neki csak nézni kell az üveg mögül, hogyan járkálnak az emberek az utcán, megállt Zsuzsika a kirakat előtt, nagyot sikoltott örömében és bevonszolta a nagybátyját a boltba, hogy megvásárolja neki a kis oroszlánt. Ez volt a második nagyszerű dolog, ami történt. A kis oroszlán rögtön tudta, hogy ő tetszett meg a kislánynak. Zsuzsika rá sem nézett a cicákra meg nyulakra, pedig azok persze sokkal olcsóbbak voltak, mint az oroszlán. Illedelmesen így szólt: - Köszönöm szépen, csak Leót szeretném, a kis oroszlángyereket. Így hát a kis oroszlán rögtön nevet is kapott, meg gazdaasszonykát is, aki, úgy látszik, kitűnő ízléssel válogatta ki az állatait. Ezután a bácsi vett Zsuzsikának egy kis gyapjas báránykát is, fehér báránykát. Fényesfekete orra volt és kis fekete farka. Vissza