Egy orosz forradalmár emlékiratai I. (töredék)

Előszó

A tizenkilencedik század nagy orosz írói közül talán Kropotkin a legeurópaibb. A többiek mind sajátosan orosz színűek, a problémáik legtöbbször idegenek és néha érthetetlenek a nyugateurópai olvasónak. A roppant, ma is félig jobbágy orosz paraszttenger, a maga ma is sokban ki nem ismert jellemvonásaival, az ázsiai despotizmus, a gazdasági stagnálás egészen elütő életet teremtett Oroszországban. Sokszor mintha a középkori vallásos szekták, a parasztlázadások hangja szólna Tolsztojjal, aztán mintha Voltaire aufklaeristái beszélnének Turgenyev nihilista Basarovjával, a nagy francia forradalom követelései és terminusai lüktetnének a politikai írásokban. Mintha Európa utolsó négyszáz évének történelme kelne új életre a tizenkilencedik század orosz történelmében. Mintha Európa multja szegeződnék szembe Európa jellemével, a természettudományok, a gép, a munka és tőke harcának jelenével.
Kroptokin talán az egyetlen a nagy orosz írók közül, aki egészen ki tudott szakadni gyökereivel az orosz földből és egészen európai szemmel tudja nézni a dolgokat. Belekerült az európai életbe, mint természettudós a geológia, geográfia, a darwinizmus tudományának nagy kapcsolataiba, mint szociológus már nem a paraszt, hanem a proletár álláspontjára állt, filozófiáját már nem az orosz ősi, primitív faluközösség határozta meg, mint a Tolsztojét, hanem az európai gyári munkásság kommunisztikus törekvései. Gondolkodásában már nem az orosz puszták, hanem a nyugateurópai gyárvárosok élete tükröződik. A tizenkilencedik század Oroszországából át tudott ugrani a tizenkilencedik század Európájába. Európa a hazája. Jellemző, hogy az utolsó munkája "A francia forradalom", négy nyelven jelent meg egyszerre. Vissza