Egy "öreg palóc" lourdes-i utazása

Fülszöveg

Sinkó Ferenc író, újságíró az Új Ember történetének csaknem a kezdetektől, 1947-től részese volt. Olyan évtizedekben, amelyeket a keresztény életszemlélethez ragaszkodók vagy a határon inneni és túli magyarság elnyomása, cserbenhagyása, gyötrése különösen jellemzett. Az Ipoly menti Gyerken, még Magyarországon született 1912-ben, de csakhamar utolérte a kisebbségi sors, hogy később már Budapesten, hitvalló katolikus értelmiségiként kelljen szintén szorításban élnie és dolgoznia a "fortélyos félelem" lelket fojtogató világában.
Az 1990-ben elhunyt szerző hagyatékában érdekes kézirata, egy útinaplóra bukkantak gyermekei. Apjuk 1983-ban jutott el feleségével Lourdes-ba. Negyven évvel korábban, az általa többször "zarándoklatnak" nevezett doni katasztrófa szemtanújaként fogant meg benne a Mária-kegyhely felkeresésének vágya.
"...miután egy éjszakán át huszonnyolc fokos hidegben kint bolyongtam a havon, nem fagytam meg, felébredtem, és folytattam menekülő vándorlásomat a fagy, a tűz és a halál kábító forgatagában, amely olyan volt, mint egy nagy körmenet a Gonoszság és a Gyűlölet isteneinek emberevő ünnepén. Mihelyt visszanyertem öntudatomat, nyomban Máriának tudtam be, hogy megoltalmazott."
Ahogy maga írja: kerülők, zsákutcák, kudarcok és bukások gödreiben bukdácsolva jutott el végre időskorában e szenthelyre, melynek lelki ajándékairól, tapasztalatairól számol be zarándokfeljegyzéseiben ez az "öreg palóc", aki hol kedves derűjével, hol komolyan gondolt kereszténységével segít közelebb az érett férfihit titkához - ma is, az első lourdes-i Mária-jelenések százötvenedik évfordulóján.
Vissza