Egy művészházaspár életútja/Novellák

Előszó

Részlet a kötetből:
ÜRMÖSSY ANIKÓ
akiről oly nehéz írni és szólni, nem mintha nem a legkedvesebbek és legérdemesebbek közé tartozna, - a vonakodásra egyszerű ok van: nem kedvelte, nem tűrte jól, ha "tárgyalnak" róla. Márcsak önmaga szerette megmondani a magáét, tömör verseiben éppúgy, mint szűkszavú beszédében, mely tartalmas volt, hanghordozásában is, közölnivalóiban is. Olykor, haragjában, férfias humorral jól elkanyarintotta a mondókát, de sosem durván, s szerette a rusztikus kifakadásokat, idézeteket, népi mondásokat. Hangja jellegzetes volt, határozott, szépzengésű, valamiféle hangszer szinte, kiejtése klaszszikusan tökéletes. Férje, Gellért Lajos, így jellemezte egyik versében Anikó szavát: "Casalsi gordonka Isten vonóján". Ebben az is benne van, hogy a hanghordozója: humánus-erélyű, jóindulatú, tisztacélú. Nőiesség terén csak az erényeket hordozta, a hibákat nem. A háziasságnak istenáldotta tudósa s életművésze volt, olyan ízes-bőséges erdélyies kosztot állított elő, naponta, s méghozzá elég kevésből. Nemcsak az élvezetesebb főzést, de a "száraz" háziteendőket is végezte; minden reggel gandhista szorgalommal állt neki a takarításnak, velem együtt, iskolás időmben egyedül. Ennyit erényeiről. Nomármost a női hibákat illetőleg: hát ezek hiányoztak Anikóból, így: a hiúság, intrikus készség, s az a manapság divatos "tigriskedés"; no meg a női vétkek teteje: az a sok csacsogás - benne legkevésbé sem volt meg! Vissza