Egy meszely az fél icce

Fülszöveg

Szabó Magda hagyatékából került elő két kézzel írott, recepteket tartalmazó füzetecske. A megsárgult lapokon található ételek sokszínűsége és érdekessége kultúrtörténeti szempontból is kiadásra érdemesíti őket - ám itt olyan emlékekről van szó, amelyek számos szálon kötődnek Szabó Magda életéhez és írói világához. Vélhetően ennek is köszönhető, hogy az írónő gondosan megőrizte őket az utókornak. Az Egy meszely az fél icce receptjeit nem az írónő saját maga készítette el, de minden bizonnyal ezeket az ételeket ette gyerekkorában és a későbbiekben is. A visszaemlékezések szerint egész életében ragaszkodott a házias ízekhez, azokat értékelte igazán.
A régebbi füzet - melybe az 1800-as évek végén kerültek az első bejegyzések - belső borítóján a következő felirat olvasható: Jablonqny Gizella szakácskönyve. A név jól ismert a Szabó Magda-olvasók előtt, hiszen a Régimódi történet egyik fontos szereplőjéről, az írónő édesanyjának, Jablonczay Lenkének a nagynénjéről van szó. A másik... Tovább

Fülszöveg

Szabó Magda hagyatékából került elő két kézzel írott, recepteket tartalmazó füzetecske. A megsárgult lapokon található ételek sokszínűsége és érdekessége kultúrtörténeti szempontból is kiadásra érdemesíti őket - ám itt olyan emlékekről van szó, amelyek számos szálon kötődnek Szabó Magda életéhez és írói világához. Vélhetően ennek is köszönhető, hogy az írónő gondosan megőrizte őket az utókornak. Az Egy meszely az fél icce receptjeit nem az írónő saját maga készítette el, de minden bizonnyal ezeket az ételeket ette gyerekkorában és a későbbiekben is. A visszaemlékezések szerint egész életében ragaszkodott a házias ízekhez, azokat értékelte igazán.
A régebbi füzet - melybe az 1800-as évek végén kerültek az első bejegyzések - belső borítóján a következő felirat olvasható: Jablonqny Gizella szakácskönyve. A név jól ismert a Szabó Magda-olvasók előtt, hiszen a Régimódi történet egyik fontos szereplőjéről, az írónő édesanyjának, Jablonczay Lenkének a nagynénjéről van szó. A másik gyűjtemény szerzőjét nem ismerjük, a receptek valószínűleg későbbi keletkezésűek. Egyik füzet sem spórolós, bőven bánik a ma már kevésbé hétköznapi és drága alapanyagokkal. A receptek mögött egy változatos elkészítési módokat felvonultató, igényes, az újdonságokra nyitott, kifejezetten jómódú háztartás képe körvonalazódik előttünk.
Ez a könyv nem a mai értelemben vett szakácskönyv, nehéz lenne pontról pontra követni az utasításait. Ezért elsősorban azoknak ajánljuk, akiknek örömet okoz majd olvasás közben átérezni azokat a régi ízeket, illatokat, hangulatokat, amelyekben Szabó Magdának is része lehetett. Ahogyan családregényeiben is megelevenedik több mint száz év kultúrtörténete, úgy ebben a receptgyűjteményben is felfedezhetjük egy letűnt világ életmódjának, szokásainak lenyomatát. De ajánljuk azoknak is, akik már rendelkeznek némi jártassággal a konyhaművészetekben, és hajlandóak egy kis gasztronómiai kalandozásra, hiszen a kötet remek inspirációt jelenthet a száz évvel ezelőtti konyhaművészet felelevenítéséhez. Vissza