Egy mérnök a forradalomban

Előszó

Könyvem első kiadása kedvező visszhangra talált az olvasók széles köreiben, és elismerően nyilatkozott róla az irodalmi és szakmai kritika is. Mégis, figyelembe véve a megjelent recenziókat, valamint egyes olvasók hozzám juttatott véleményét, könyvem második kiadásának szövegét némileg módosítottam. Részben kiegészítettem tartalmát is, részben pedig jobban körülhatárolva témakörét, egyes részeket el is hagytam.
Az első kiadás írásakor aggályaim voltak amiatt, hogy a társadalmi háttér korrajzszerű illusztrálását olykor túlságosan személyes jellegű átélésekhez fűztem; összeegyeztethető-e ez a politikai, mozgalmi, gazdasági jelenségek és események leírásának szükségképpen objektív hangjával? Egyértelmű volt azonban az olvasók és bírálók véleménye, hogy éppen ez a váltakozó előadásmód teszi nemcsak olvasmányosabbá, de a mai olvasó számára könnyebben megérthetővé, plasztikusabban elképzelhetővé a történelmi jellegű részleteket. Ezért semmit sem hagytam el az ilyen személyes, csak magánjellegűnek látszó és inkább regénybe, mint emlékiratba való élmények leírásából. Még ki is egészítettem ezeket néhány novellaszerű további részlettel, mert ezek - többé-kevésbé tipikusan - jellemzők különösen arra a proletariátus és az értelmiség közötti, se ide, se oda nem tartozó kispolgári rétegre, amelyből, annak erkölcsi és szellemi korlátozottságaiból kitörve, az első világháború alatti különböző irányú, baloldali és forradalmi jellegű mozgalmak sok ifjú részvevője került ki. Vissza