Egy megyeszéli kisváros (Tiszafüred) vonzáskörzete

Előszó

Részlet a füzetből:

Napjainkban a településhálózat-fejlesztéssel, a településhálózat elemzésével foglalkozó kutatások, cikkek száma jelentősen megszaporodott, jelezve a szerteágazó problémakör súlyát. E sokrétű vizsgálatok közös vonása, hogy valamilyen módon mindegyikük kapcsolódik az 1971-ben elfogadott Országos településhálózat-fejlesztési Koncepcióhoz (OTK), amely az értékelések szerint kellő távlatú, általános, egységes célrendszert adott a magyar településhálózat-fejlesztés számára. De éppen ez az "egységes, általános" jellege a leginkább vitatott, különösen a funkcionális, strukturális és területi sajátosságokat felmutató alföldi városhálózatot illetően (TÓTH J. 1978, 1981).
Ebben a munkámban hazánk településhálózatának egy olyan részét vizsgálom, ahol a központi szerepkörű település nem város (Tiszafüred) - szerény mezővárosi múltja van - de településföldrajzi értelemben városi szerepet tölt be a környező települések szervezésében. Az Alföldnek ez a része - a Mezőkövesd-Leninváros-Debrecen-Karcag-Jászberény városok által határolt terület - több szempontból is hátrányos helyzetűnek tekinthető. Egyrészt itt található az országban az egyik legkedvezőtlenebb életkörülményeket nyújtó terület: a Közép-Tiszavidék, másrészt a jelzett városok által körülhatárolt területen belül nincs városi jogállású település (BELUSZKY P. 1981). E közel 200 000 lakost magába foglaló területen az OTK is mindössze két kisváros középfokú központtá fejlesztésével számol (Heves, Tiszafüred) (1. ábra). Vissza