Egy majdnem tökéletes férfi meséi

Fülszöveg

Mindig is "valaki más" szerettem volna lenni, és ez az életem során egyre inkább tudatosult bennem. Lehet, hogy "genetikusan" örököltem nagyapám hiúságából, bonviván természetéből, szórakozottságából, a megfelelő öltözet, sőt a divatos külső iránti igényéből. Drága jó lélek, egyszerűen ráfogom, de remélem, büszke lenne rám.
11 svájci frank volt a zsebemben, amikor elindultam a nagyvilágba, és annyi tudtam, hogy "ja" és "nicht", és persze a korábban tanult "gyévocskát" sem felejtettem el. Ezek a majdnem mesék itt motoszkálnak emlékezetemben... a Damjanich utcai gyerekkorom, a ma már legendának tűnő kamaszkori kalandok, a katonaság emléke... s később, amikor más Svájcból keveredtem el Haitira a vudut megélni, a csodasarlatánokhoz a Fülöp-szigetekre, hogy aztán Izraelben összetévesszem a sófárt a szamárbőgéssel. Jártam kapitalista befektetőként Azerbajdzsánban, majd diktátorok, mint Baby Doc vagy Enver Hodzsa országában, és klinikát létesíthettem Moszkvában a kommunizmus idején. Közben sokszor estem bele a magam ásta verembe, hogy aztán a szerencse siessen a segítségemre.
Néha megengedek magamnak egy kis rosszindulatot, egy-egy felszínesen odavetett - s persze igazságtalan - megjegyzést a nőkről, akikkel még mindig szívesen találkozom, ha mint férfit (f)elismernek...!
Az élet egy különlegesen mesés ajándék, élni kell tudni vele, és talán mesélni sem árt róla... Vissza