Egy magyar műgyűjtő és mecénás

Előszó

Részlet a füzetből:
A századfordulón a történeti Magyarország virágzó kulturális életében jelentős szerepet töltöttek be a kiemelkedő egyéniségek, mint amilyen Ráth György műgyűjtő és mecénás volt.
1828-ban Szegeden született. A jogi pályát választotta, s az 1848-as első független magyar kormányban pénzügyminisztériumi segédfogalmazó volt. A szabadságharc idején belépett a pesti önkéntes zászlóaljba. Részt vett Kossuth Lajos parlamenti beszédeinek összegyűjtésében és publikálásában. Ráth foglalkozása szerint bíró volt, szakkönyveket írt, ám elismert jogászi tevékenysége ellenére elsősorban mégsem mint jogi doktor írta be magát a magyarság kultúrtörténetébe, hanem mint a magyar iparművészet apostola és neves polgári műgyűjtő. Tehetsége, nagyszerű szervezőkészsége és elméleti felkészültsége, szakmai tudása érvényre jutott tudományos és közéleti tevékenységében. Kiváló művészpolitikus volt, művészeti életünk fáradhatatlan irányítója, kiállítások szervezője, kiadványok szerkesztője, aki számos művészeti egyesület, bizottság munkájában tevékenykedett, s ez nem csupán rangot, megtiszteltetést jelentett a számára, hanem temérdek munkát. A XIX. század végén fontos szerepet töltött be a magyar iparművészet fejlesztésében, úgy a Magyar Iparművészeti Társulat, mint a világon harmadikként alapított budapesti Iparművészeti Múzeum élén, melynek első igazgatója volt 1881-től, majd 1886-ban Ferenc József osztrák császár és magyar király főigazgatói címet adományozott neki, melyet lemondásáig, 1896-ig viselt. Vissza