Egy magyar könyvkiadó regénye/A magyar irodalom száz esztendejéből

Előszó

A magyar nyomdászat, könyvkiadás és könyvkereskedelem megindulásának, előrefeszítéseinek és kifejlődésének rajza szerves része művelődésünk történetének. Talán éppen ezen a ponton mutatkozik meg legjobban sorsunk mostohasága: Mátyás király kora óta a hosszú török hódoltság lehetetlenné tett minden egységes kulturális munkát és csak a hódoltság megszűnése után gondolhattunk a könyvnyomtatás és az iskolaügy fejlesztésére. A XVIII. század elején, mikor sorra keletkeznek magyar területen a könyvnyomdák, az irodalomnak, a könyvkiadásnak és a könyvkereskedelemnek már századok kényszerű mulasztásait kellett pótolnia.
De aki csak művelődéstörténeti szempontból nézné ezt a hosszú küzdelmet és vajúdást, nem alkothatna tökéletes képet a magyar nyomdászat és könyvkiadás küzdelmes múltjáról. Hacsak kissé belenézünk az egykorú okmányokba és feljegyzésekbe, lépten-nyomon roppant arányú regény körvonalai bontakoznak előttünk. Talán epopea is lehetne ez a regény, egy múltbeli hősi erőfeszítés, valósággal legendás alakok gigászi munkája, tele változatos sorsfordulatokkal, derűs és tragikus epizódokkal. De mi innen, mai világunkból, inkább regénynek látjuk, mert ebben a műfajban nincs semmi szerepe a felsőbb hatalmak beavatkozásának, itt minden az emberi akarat, jellem és szenvedély műve és ezeknek a tényezőknek erőfeszítése és céltudatos küzdelme szövődik egységbe abban a hatalmas művelődéstörténeti képben, amelyet a magyar könyvkiadó regényének neveztünk.
Vissza

Fülszöveg

Ha végigtekintünk a Franklin-Társulatnak és jogelődjeinek immár 222 éves történetén, feltűnik, hogy e történet vonala kezdettől fogva töretlenül egyenes. A vállalat üzleti szelleme a józan és puritán német becsületességből fakad, amelyet még tisztábbá szűrt és megnemesített az első tulajdonosok: a Royerek, Wigandok és Heckenastok protestáns szívóssága, munkaszeretete és művelődési vágya. De töretlennek tűnik ez az egyenes vonal akkor is, ha a vállalat másik összetevőjét, a Landerer-ágat szemléljük. Ez az ág, amelynek temperamentumos és lendületes képviselője Landerer Lajos, a hatalmas katolikus nyomdász-dinasztia utolsó és legjelentősebb tagja, ugyanazzal a lendülettel és kultúrális szomjúsággal tört a nagy célok megvalósítása felé, mint a másik. Mind a két ágat egyesítette a magyar kultúra szeretete, ami részben a magyar föld hatalmas asszimiláló erejét mutatja, de mutatja másrészt azt a világos áttekintést is, amellyel egy Heckenast és egy Landerer a kibontakozás, az alapvetés, a szűz talaj felszántása idején felismerte a magyar irodalmi és tudományos szükségleteket. Vissza