Egy lélek keresi magát

Előszó

Részlet a műből:

"Közhit szerint az lenne a művész feladata, hogy a hétköznapok embere előtt feltárja az élet rejtelmeit. Ha nem megy másképp, akár az ördög segítségével is ásson le a dolgok lényegére, nevezze nevén a megnevezhetetlent és mutassa fel a kulcsot, amellyel a titkos zár kinyílik. A hétköznapok embere előtt mindez, ha nem is könnyű, de egy kiválasztott lény által végrehajtható műveletnek látszik. Arra csak a legkevesebben gondolnak, hogy hány kiváló szellem roppant már össze ennek a csekély feladatnak a megoldása előtt, hány mögött záródott be az őrültek házának gumicellája, hányan emeltek önmaguk ellen fegyvert éppen sikeres életük delelőjén és pogány hitükkel hányan tértek meg Isten zsámolyához. Akik hódítani indultak, végül is meghajták szép fejüket a megalázó tehetetlenségben.
Körülbelül így járt Dorogi Károly, a festő is egy pillanatban. Igaz, mint minden pillanatnak, ennek is évekre nyúltak vissza gyökerei s ami most láthatóvá vált, hosszú ideig erjedésben, érésben volt, hogy végül teljes valójában megmutatkozzék. Dorogi Károly ötven éves elmult, háta mögött le nem becsülhető sikerekkel, még mindig ígéretekkel a jövőre s most hirtelen úgy látszik, betelt a mérték, a terhek megsokasodtak fölötte s az utak összeszűkültek. Akármerre tekint, érdemtelennek és reménytelennek lát maga körül mindent. Érezte, hogy bekövetkezik ez a pillanat, de még remélte, hogy nem ilyen vágtatva érkezik s talán nagyobb megpróbáltatások nélkül át is vergődik rajta. Most úgy érezte, csakugyan nincs tovább. Az egyik műgyűjtő estélyéről ballag hazafelé s úgy érzi, mintha túlságosan teleette, teleitta volna magát, fáj a feje, nyomást érez a gyomrában s általában kegyetlenül rossz hangulatban van. pedig hát semmi különösebb rossz nem érte ezen az estén. Úgy körülbelül ő volt a társaság legmegbecsültebb tagja, a házigazda udvarolt neki, kollégái akarva sem tudták volna eltakarni irigykedésüket s volt ott egy nő is, egy a többiek között, érdekes, vakmerő fiatalasszony, aki, azt lehetne mondani, valósággal felkínálkozott. Ha jól jól meggondolja tehát, semmi panaszolni valója nem lehet s ha mégis ilyen letörten, testi és lelki fáradsággal lépeget hazafelé, mindennek az oka egyedül benne van, úgy rágják a szomorúságok és kétségek, mint a férgek." Vissza