Előszó
FŐAPÁTI KÖSZÖNTŐ
Isten választott népének visszatérő ijesztő tapasztalata az otthon elvesztése. Száműzetésbe kényszerül, idegenben lakik a babiloni fogság idején, de ugyancsak idegen és jövevény a hellenisztikus korban Alexandriában. Mintha Káin büntetése teljesedne be rajta, amellyel a testvérgyilkosságért lakol, és amely több annál, mint ami elhordozható: „íme, elűztél ma erről a termékeny vidékről, és el kell rejtőznöm színed elől. Bujdosó és kóborló lettem a földön, és meggyilkolhat bárki, aki rám talál." (Ter 4,14) Az idegenség a kiszolgáltatottságot hordozza magával, azt a tapasztalatot, hogy nem működnek az emberi kapcsolatok, nem tart meg a család, nincsenek barátságos, legalább a közös nyelv, kultúra, istenhit révén rokon vonásokat hordozó arcok a nagy tömegben. Az elidegenedettségnek ebben a tapasztalatában talán az a legijesztőbb, hogy sosem ér véget; végigkísér egy emberöltőt, egy egész emberi életet, sőt talán nemzedékek fognak szenvedni tőle. „Megöregedsz idegen földön?" - kérdi keserűen Báruk könyve (Bár 3,10). És mintha nem is csak a választott nép sajátja lenne ez az otthontalanság, hanem minden emberé, s ez aztán mindenkit arra bír rá, hogy bizalmatlanul tekintsen a körülötte élőkre, mert minden idegen az életveszélyt hordozhatja magában.
Mit lehet tenni az idegen országban? Fenntartani a különbözőséget, foggal-körömmel kapaszkodni azért, ami önmagammá - egyszersmind mássá tesz? A fogság megrázkódtatásában Jeremiás próféta más, meglepő választ ad: „Építsetek házakat és lakjatok bennük; telepítsetek kerteket és egyétek gyümölcsét. [...] Munkálkodjatok annak a városnak jólétén, amelybe vittelek benneteket; imádkozzatok érte az Úrhoz, hiszen jóléte a ti jólétetek is." (Jer 29,5.7) Mindazzal kapcsolatban, amit fenyegetőnek, ijesztőnek és aggasztónak él meg az ember, Isten mégis egyféle reakciót vár el: „építsetek házakat". Az idegenségben és az otthontalanságban Isten népének otthonai lehetnek azok a helyek, amelyek átalakítják a várost. Azok a helyek, amelyekben lemondanak a gyanakvásról, amelyekben feladják a félelmet, amelyekben hiszik, hogy ember ember mellett otthonra találhat.
Nincs ez ma sem másként. Egy családi ház, egy edzőterem, egy városháza, a konkrét folyó és a virtuális tér, egy társasház, de még egy motorvonat is az idegenségbe oltott otthon lehet. Közös ház - nem a jól megépítettsége miatt, hanem azért, mert a benne összetalálkozó emberek egyfajta irracionális bizalommal néznek egymásra. Ez Isten irracionalitása, amely a képek tanúsága szerint már elkezdte átalakítani a világot.
Vissza