Egy közember története

Fülszöveg

"A második világháború idejében egy katonacsoportot - fürdés közben - meglepetésszerű támadás ért. Egyikük a nagy kapkodásban és megmagyarázható zavarodottságában barátjának - akit megölt egy golyó - zubbonyát kapta magára. Fogságba esett, s mikor személyazonosságát igazolnia kellett, rájött, hogy csak barátjának okmányai vannak nála; egyébként hasonlított is hozzá. De hát ki nézte meg ezeket az okmányokat olyan tüzetesen? Elhatározza, hogy barátjának nevét a magáénak hazudja, és ezen a néven fog élni. A háború után, ha majd hazaér, a halott családjának mindent elmagyaráz. A tény eddig hiteles, és valóban meg is történt. Regényem azonban itt indult" - írja Mihail Beniuc saját művéről, mely Romániában oly nagy port vert föl.
Az író önéletrajzát tördeli a modern regény technika mesteri kezelésével ezer darabra, s mintegy megosztja személyes élményeit több szereplő között, akiknek sorsa nem időrendben, hanem a föl-fölbukkanó emlékek szándékoltan kusza szövedékeként bontakozik ki az olvasó előtt. A könyv lapjain így jelenik meg Beniuc szülőföldje, a Körösök vidéke, az Erdélyi-szigethegység lenyűgöző tája, Arad, ahol diák volt, és ahol katonáskodott, Kolozsvár, ahol tanári diplomát szerzett, aztán Nagyszeben, Déva, majd Bukarest és Constanta, sőt Németország, ahol filozófiai doktorátusát szerezte.
Beniuc műve az elmúlt évtized egyik legjelentősebb román regénye s a román regényírásban úttörő jelentőségű. A magyar olvasó is érdeklődéssel fogja olvasni, mert mindaz, amiről a regényben szó esik, kapcsolatban van a mi életünkkel is. Vissza