Egy korty az esővízből

Fülszöveg

Nem hiszem, hogy túl sokat tudok a könyv végéhez hozzáilleszteni, ki vagyok én, hogy életrajzot emlegessek? A fényképtől is eltekintek, sőt még attól is, hogy említve legyen, hogy hol élek. Hiszen azért is választottam ezt a furcsa írói álnevet. Nem azért mert különb akartam lenni, csak egyike a soknak, a fehér akácoknak. Észak-Amerikában van az otthonom, bárhol, ahol emigránsok élnek. Sorsunk többnyire egyforma volt, más történetekkel. De találtam egy frappáns indokot, amiért az írásba évekkel ezelőtt belevágtam, igaz, akkor csak magamnak szántam, minden hibájával együtt.
Nem filozofálni akartam, nem kerestem megoldásokat, csak arról írtam, a magam tehetségével, ahogy az élet otthon pofozott, így kaptam, így csattant. Vagy így, vagy úgy simogatott. Egy őszinte társadalmi naplót akartam írni a pislákoló szeretetről, az egyszerűségről, sokak életéről. Megvetéssel a szürkeségről, egy keserű, durva világról. Benne éreztetni szerettem volna, hogy megtanultan kezeltem kibontakozó sorsomat.
Sokan írtak könyvet életükről. Hallottam, hogy az emigráció lelkületére, távozásunk okaira otthon is kíváncsiak - kritikaként , ki együtt érezve, ki utálattal beszélt róla. Mások irigykedve, vagy lenézve fogalmaztak meg a témáról sablonos dolgokat.
Okunk a távozásra? Sajnos, otthon sokan így éltünk, ahogy én nőttem fel a háború után, ezt számtalanszor hallottam - kár lenne tagadni -, mások talán művészibben fogalmaztak arról a korról, nekem ennyire futotta. Vissza