Úgy nyílott föl velem anyám forró öle, | 9 |
Bent a bő szenteltvíz szemem közé löttyent, | 10 |
Messziről zümmögtek sárga cséplőgépek | 11 |
Úgy jöttek felénk a fehér s tarka házak, | 12 |
Hosszú őszt ígért a füles kalendárjom, | 13 |
Apámat szombaton szép cipóval várta, | 14 |
Velük sok volt a baj, mert Báics, a gazda, | 15 |
Rozi néném reggel mindig kávét evett, | 16 |
Édesanyja, az én vak, jó öreganyám, | 17 |
Kétoldalt csörgött a kukoricatábla, | 18 |
Két szepegő bátyám ott várt ránk a réten; | 19 |
Mindenszentek napján már jégvirág nyílott, | 20 |
Megőszült, elnémult, fölpuffadt a nádas, | 21 |
Karácsonytájt anyánk már csak málét sütött, | 22 |
Ajtóink hóvihar hordta be reggelre, | 23 |
Jóska bácsi, az ács szegelt kis koporsót, | 24 |
... Aztán petyhüdt szárnnyal útjuk berepülte, | 25 |
Föltűnt a földkupac, megállt a két legény, | 26 |
"Születés, koplalás, betegség, temetés..." | 27 |
Éjjel szakajtót font, nádat vágott nappal, | 28 |
Míg így játszott velük a könnyű képzelet, | 29 |
Baljában kis edény kukoricát rázott, | 30 |
Szúrós asszonyszemek lestek ki az útra, | 31 |
Anyánk mind eladta pehelyszép vákosát, | 32 |
Télidőben, egyszál vékony ruhában, | 33 |
Nyúlcsapást kísértünk a végtelen rónán, | 34 |
Kemencére került elázott kis gúnyánk, | 35 |
Aztán fölénk hajolt, két szemem lehunytam, | 36 |
Fal tövébe ültem hűvös tavaszreggel, | 37 |
Ritkábban kacagtam, oda visszavágytam, | 38 |
Ott, a soron, nem volt jobbik pajtás nála, | 39 |
Nyeszlett, ócska széken álmodott a gúnya, | 40 |
Apám tüzet rakott kukricaszárból, | 41 |
Két bátyám elillant. Magamra maradtam. | 42 |
Két szememre mélyedt szeme tiszta fénye, | 43 |
Megnyúltak az esték, s alacsony kapunkon, | 44 |
Elsőnek a vén csősz, Imre bácsi jött e, | 45 |
Szép volt mégis, hogyha egybegyűlt a banda; | 46 |
Titkot hozott egyszer, késő téli estén | 47 |
Gyereknek jobban fáj, amit el nem érhet, | 48 |
Apámat a könyvön elnyomta az álom, | 49 |
Odavett az ágyra, könyveimmel együtt. | 50 |
Hiába is lesték, estig elleshették: | 51 |
Messzi iskolába jártak cimborái. | 52 |
Írni hogyha nem is tudott énekelni. | 53 |
Kísérő házfalak, titkok, utcasarkok... | 54 |
Mögöttem lány nevet. Elém labda pottyan, | 55 |
Nádas ing a szélben. Zsombékos fenyeget. | 56 |
Utánam nyúl a kert, s a görbe téglafal | 57 |
"Hol jártál? Merre vagy?" - nem kérdez senki sem, | 58 |
Olyan szelíd volt minden ébredésem | 59 |
Napszámos-felhők rongyos nagykabátján | 60 |
Az egészben mégis az volt tán a legszebb, | 61 |
Megcsodáltam a csupa tett, parányi hangyát: | 62 |
Itt, ahol földhöz lapul minden | 63 |
Álmot keltő nem volt más a tájon, | 64 |
Árva dűlőutak csaltak volna messze, | 65 |
Távol szekér porzott a tájon, | 66 |
És emlékszem még egy látomásra: | 67 |
Tengeri: nyúl és sün bújtatója nappal. | 68 |
Tündér látomások - hengergő harangszó! | 69 |
Dűlőnyire, mégis lélekhossznyi távol, | 70 |
A szerző utószava | 71 |