Egy kis világteremtés

Fülszöveg

Az Isten most nem azt az embert nem akarta az emberek között nem csak azért is megkínozni. Mert ezt a könyvet nem az Istennek akarta megíratni, hanem úgy akarta az embereknek saját maga leírni azt, amit ő tudott, hogy az az emberek nyelvezetén lett leírva, az emberek által érthetően, és úgy, hogy az emberek ne csak megértsék, de értsék is meg. Az Isten nem csak azt az embert akarta az emberek között szeretni, akit az emberek szeretni sem akarnak ezért a könyvért, de azt sem akarják majd, hogy az, ami ember által lett leírva, azt nekik tudomásul kelljen venni. Az embereket most nemcsak az az ember akarja ijesztgetni, de az az Isten is figyelmezteti, hogy az a Föld, ami az emberek lakóhelye, az nemcsak energiájában van lemerülve, de az embereket az az Isten sem akarja annak az energiahiánynak kitenni, ami nem olyan hosszú idő múlva várható, nemcsak azon a Földön, de a tejútrendszernek azon a részén is, ahol az emberek azokon a népeiket is keresni akarják. Az Isten most nemcsak azt az embert akarja ezzel a levéllel figyelmeztetni, amit az az ember leírt, aki most az Isten által diktált hátsó lapi ismertetőt írja, de sok olyan földlakót is, aki ugyanezt az ember által fogalmazott levelet írta, mert az Isten most kimondja, hogy az emberek, ha nem akarják az Istent a védelmükre megkérni, akkor csak annyi ember fog azon a Földön megmaradni, amennyit az Isten onnan olyan helyre fog elvinni, amennyit majd egy új Föld arra alkalmassá tétele után - talán tízezer év múlva - oda úgy hoz vissza, hogy nem akar teremteni, de az új embereket olyan új kultúrával fogja az életükre engedni.
Az Isten figyelmezteti az embereket, hogy Ő azt is meg tudja akár egy éjszaka alatt csinálni, hogy aki reggel felébred, az energiával telített Föld lakójaként ébred, és annak a Földnek, akár egymilliárd évig ismét nem lesz ilyenre gondja, de lesz olyan élete, amiben az Isten lesz az Isten. Vissza