Fülszöveg
„Irtó nehéz volt eljátszani a színjátékot előtted, amikor megtudtam, hogy beteg vagy. Mert abban a pillanatban már nem akartam őt. El sem tudja senki képzelni, milyen érzés teljesen üresen, szomorúan ülni, miközben egy baba rugdos odabenn.
Néha úgy éreztem, olyan szomorú vagyok, hogy megáll a szívem. Néhány hónapom volt arra, hogy a semmiből tervet csináljak, Fanni miatt. Ha engem kérdezel, legszívesebben lefeküdtem volna melléd, és meghalok veled együtt.
Mivel nem láttam Fanni arcát, el kellett képzelnem őt. Egészen másnak hittem, mint amilyen valójában. Kitaláltam neki egy arcot, egy fület, és rajzokat készítettem - ezek voltak a terveim. Magamat rajzoltam oda, amint babakocsit tolok, arcom derűs. Te egy képen sem voltál rajta, nem lehettél. Ezekből a kockákból raktam össze napról napra a tervemet, miszerint életben maradok és anyja leszek a lányunknak.
Aztán elmentél. Kegyetlen volt, elviselhetetlen a gondolat, ezért nem bírtam felvenni a telefont, hogy szóljak a kórháznak,...
Tovább
Fülszöveg
„Irtó nehéz volt eljátszani a színjátékot előtted, amikor megtudtam, hogy beteg vagy. Mert abban a pillanatban már nem akartam őt. El sem tudja senki képzelni, milyen érzés teljesen üresen, szomorúan ülni, miközben egy baba rugdos odabenn.
Néha úgy éreztem, olyan szomorú vagyok, hogy megáll a szívem. Néhány hónapom volt arra, hogy a semmiből tervet csináljak, Fanni miatt. Ha engem kérdezel, legszívesebben lefeküdtem volna melléd, és meghalok veled együtt.
Mivel nem láttam Fanni arcát, el kellett képzelnem őt. Egészen másnak hittem, mint amilyen valójában. Kitaláltam neki egy arcot, egy fület, és rajzokat készítettem - ezek voltak a terveim. Magamat rajzoltam oda, amint babakocsit tolok, arcom derűs. Te egy képen sem voltál rajta, nem lehettél. Ezekből a kockákból raktam össze napról napra a tervemet, miszerint életben maradok és anyja leszek a lányunknak.
Aztán elmentél. Kegyetlen volt, elviselhetetlen a gondolat, ezért nem bírtam felvenni a telefont, hogy szóljak a kórháznak, jöhetnek érted. A testedért. Csak feküdtem ott, és vártam egyetlen, apró dobbanásra, egy picike jelre, hogy Tnég élsz. Közben igyekeztem az agyamba vésni, hogy már nem vagy ott - aki te voltál, a vicceid, a gyengédséged meg a logikád valahová elpárolgott egy pillanatban, amit halálnak hívnak.
És amikor meghaltál, már csak egyetlen dolgot akartam: hogy akarjam őt."
Vissza