Egy kartoték hátlapjára

Fülszöveg

Cukor György bemutatkozó verseskötete annyiban szabályosnak mondható, hogy szerzője - sok pályatársához hasonlóan - kissé megkésve lép vele nyilvánosság elé. Minden egyéb vonatkozásban sajátos, össze nem téveszthető világ és világszemlélet az, amelyet költeményeiben elénk tár, figyelmet és elismerést ébresztve. Rejtélyes, nyugtalanító, sokszor kiúttalan helyzetek, az emberi választás paradoxonai, mély és felzaklató felismerések kavarognak verseiben, a részvét, szeretet, megalkuvás nélküli életminőségek nyugvópontjait keresve. Képei mindig tűélesek, tárgyszerűen pontosak, eredeti látásmódról tanúskodnak; amint hangvétele is gyakran nyers és végletes, iróniától és groteszk fintoroktól sem mentes, egy teljesebb élet meghódításához rendelt. Modernsége természetes, mert nem hivalkodó, távol áll tőle egy ötlet vagy egy módszer szisztematikus kiaknázása.

Zalában születtem, 1951-ben, Kerkabarabás községben. Aztán Fenyőfőn, Bakonyszombathelyen, Rédén, majd Kisbéren éltünk; apám nagy szakértelemmel dolgozott a fűrésztelepeken, ez a vándorlás egyik oka. Sopronban érettségiztem, az erdészeti technikumban, majd kisebb döccenővel kijártam a népművelő-könyvtáros szakot a szombathelyi tanítóképzőben. 1972 nyarán volt az esküvőnk Horváth Erzsébettel. Két fiúgyermekünk született. Először a celldömölki művelődési házban dolgoztunk, aztán a törökbálintiban. Törökbálinton élünk, könyvtáros vagyok.
Cukor György Vissza