Egy kardforgató élete

Fülszöveg

Csapathirdetés Amszterdam előtt.
Szászi alezredet Petschauerhez fordul, akit néhány napja neveztek ki tanácsosnak.
- Önt én értelmes embernak tartom, bár magatartását gyakran nem értem. De hiszem, hogy meg fogja érteni... A legmagasabb helyről jött kegy vigasz is kíván lenni az elmaradt utazásért...
Az eddig csendesen figyelő csoportból előlép Tersztyánszky, vigyázzba merevedik Szászi előtt.
- Alezredes úrnak jelentem, Tersztyánszky Ödön százados, az olimpiai keret jelölt tagja kijelenti, hogy amennyiben Petschauer nincs a kiutazók között, ő is lemond a kerettagságról, nem utazik, és bár nehezen kiejthető, de jó magyar nevét Tetschauerre rontja.
- Százados! Maga ezt a rebellis tónust még a vörösöktől hozta. Úgy látszik, nagyon hamar elfelejtettük magának, hogy a prolidiki alatt vezérkari tiszt volt.
- Az alezredes úr igen jól informált. Ennek ellenére én ma a magyar hadsereg tényleges tisztje vagyok, és ebben a minőségemben sem fogadhatom el ezt a megkülönböztető gyakorlatot.
- Tudomásul veszem. - Szászi Santellihez fordul. - Maestro, hirdessen csapatot e két úr nélkül.
Ekkor egy másik tiszti ruhás vivó lép Tersztyánszky mellé, fővetéssel tiszteleg s azt mondja:
- Valamint nélkülem.
- És nélkülem - mondja egy harmadik tiszt.
- Mit kihirdetni...? - mondja Santelli. - Nem megy magyarok Amszterdam... Mondani világ, van ott kis országba valami skandalőz dolog, lesz világbotra...
Szászi nézi őket, aztán sokára megszólal:
- Sajnálom. Bár... Végül is a magyar diadal a fontos, nem az, hogy ki vívja ki.
Ahogy kilép a teremből, felbomlik a sor, Santelli tapsol.
- Sietni, fiúcskák, kevés idő, itt az olimpia, most már tessék tanulni meg vívni! Vissza