Egy játékos naplója/A szelíd asszony

Előszó

Az orosz irodalom erőteljes fellendülése, amely a XIX. század derekán a legkiválóbb orosz regényeket szülte, Dosztojevszkij fellépésével virágzásának csúcspontjára szökkent. Bátran mondhatjuk, hogy az orosz realizmus és a naturalizmus tökéletesebb műveket már alig alkothatott, mint amilyenekkel Dosztojevszkij és Tolsztoj Leó gróf megajándékozták nemzeti irodalmukat s gazdagították a világirodalmat. A két világirodalmi nagyság közül bizonyos tekintetben Dosztojevszkij a nagyobb, mert Tolsztoj Dosztojevszkij után az orosz nemzeti szellem rajzához már igen keveset adhatott, mert ami Dosztojevszkijnél mint forrásvíz a földből buggyant fel, az Tolsztojnál már üvegekbe van lehúzva. (Leitpold.) Mindketten az orosz realista és naturalista irány kimagasló alakjai, de Dosztojevszkijben az írón kívül a moralista, a mélyen érző orosz lélek s a szenvedő ember is megszólal. Ez a sajátságos lelki összetétel vezeti tollát, amikor szinte Dante erejével kalauzol bennünket műveiben az erkölcsi nyomor, a lelki vergődés, az emberi süllyedés feneketlen mélységein keresztül, amelyeket előtte egyetlen orosz író sem látott meg úgy, mint ahogy ő látta. az orosz irodalomnak nincs több hozzá mérhető egyénisége e téren, mert minden műve lelkének egy darabja, viszont egész lelke pedig a megnyuvgást, biztos réved kereső s a vallásfilozófiai végletek között imbolygó orosz lélek markáns képe. Vissza