Egy hang Európa szívéből - Varga Miklós (dedikált példány)

Előszó

PROLÓGUS
Varga Miklóst 17 éve ismerem. Most is magam előtt látom olyannak, amilyen azon az estén volt, amikor a Királydombon először találkoztunk. Vallom, hogy barátságunk, kölcsönösen egymás iránt érzett testvéri szeretetünk már ott, az első percekben megszületett.
Az eltelt évek során nem csupán megismertük egymást, de kötődésünkkel egymás életének részeseivé is váltunk.
Természetesnek tartottam tehát, hogy én kérjem fel őt arra, hogy néhány beszélgetéssel próbáljuk meg összegezni eddigi életét, pályáját.
Nehezen állt rá.
Ellenezte, hogy könyv íródjék róla.
Sokáig próbáltam meggyőzni hitemmel, miszerint: egy a negyvenes éveit taposó művészember - aki már 20 esztendeje bizonyít a pályáján - gondolatai, véleménye, személye, egyénisége méltán számíthat érdeklődésre az olvasók részéről.
Miklós véleménye szerint élete, titkai csupán rá és szeretteire tartoznak.
Szeretetteljes szavakkal érveltünk és csatáztunk ez ügyben hosszú ideig, míg végül is én győztem; remélve, hogy az olvasók támogatni fogják igazamat.
Ezután következett el életünkben néhány különleges beszélgetés, amikor a teljességre való törekvés nélkül szabadon csapongtunk a Miklós pályáján és életében bekövetkezett események között és sokat beszélgettünk a valós és az érzelemvilág dolgairól, emlékekről, gondolatokról, véleményekről, tervekről. Vissza

Fülszöveg

Miklós,
Az István, a király felejthetetlen királydombi bemutatója előtt Gergely öcsém hívott telefonon. Azzal adta kezembe felvételedet, hogy megvan István király énekhangja. Választása telitalálat volt. Ismeretlen fiatalemberként robbantál a köztudatba, hittel és tehetséggel azonosulva a szereppel a rockopera sikerének egyik fő szellemi részvényes lettél, hangod, neved összeforrott a művel. Ezt a szerepel jobban, invenciózusabban nem lehet elénekelni. Tudom, fájó érzés, hogy az ősbemutatóhoz csak hangodat adhattad. Két évre rá azonban már a színpadon is kipróbáltuk egymást. A magyar szabadtéri színjátszás egyik legnagyobb közönségsikerét arattuk a János vitézzel. Ettől kezdve a modern zenés színházi műfaj megkerülhetetlen személyisége lettél. 90-ben már az Istvánt is együtt csináltuk országhatáron innen és túl, sok felejthetetlen feldolgozásban. Aztán Te lettél a lobogó, a lánglelkű Petőfi a Múzeum mellvédjén, a Hősök terén, majd a Margitszigeten. Televíziós filmek, műsorok egész sorát készítettük, majd a Julianus barátban a filmvásznon is megjelentél. A folyamatosan együtt töltött húsz esztendő alatt jóbarátok lettünk. Hangoddal, alakításaiddal, művön kívüli megnyilvánulásaiddal a mindenkori magyar szabadságeszményt képviseled, milliók szívéhez így és ezáltal férkőztél közel. Lég büszke eddigi életedre, nincs szégyellni valód. Hívő ember vagy, aki tudja, ha tehetséget kapott a Teremtőtől, ha kiválasztották, mindannyiunknak segítenie kell, hogy jobban megértsük a világot. Fel kell mutatnia szépet és jót, le kell leplezni a rosszat és a gonoszat. hosszú út áll még Előtted, sok az elvégzendő feladat. óvakodj a hamis prófétáktól, okosan és megfontoltan, igaz szívvel és bátran vállald Önmagadat ezután is. A XX. század lelki és szellemi gyötrelmeivel összezavart tudatú nemzetünknek hiteles, reményt, és erőt sugárzó személyiségekre van szüksége, hogy magára találjon, hogy lehajtott fejét felemelje. Eddigi életutad kötelez. Adjon az Isten további erőt és egészséget. "Adjál gondot és gondolatot a világnak!"
2001, az új évezred első húsvétján. Koltay Gábor Vissza