Egy futóbetyár históriája

Előszó

Részlet:
Előszó
Kíváncsian vettem a kezembe Szűcs Sándor írását, amelyet dr. Matolcsi Lajos, Nagyrábé, majd Püspökladány egykori tanácselnöke őrzött meg az utókornak. A lokálpatrióták, a Sárrét szerelmesei ma is szívesen forgatják a vidék utolsó krónikásának írásait, legyen az néprajzi tanulmány vagy szépirodalmi mű. Sándor bácsi nagyszerűsége egyszerűségében rejlik. Nem tett mást, csak helyt állt ott, ahová a sorsa vezérelte a szülőföldön, és nem akaratlanul, hanem következetesen, tudományos eszközökkel megörökítette egy lassan eltűnő világ csendes elmúlását. Szűcs Sándor 101 esztendővel ezelőtt született október 23-án. Szülőháza ma is látogatható Biharnagybajomban. Életének két fontos epizódját minden tanulmány megemlít: a Sárréti Népfőiskolát (1946-1948), és a karcagi Györffy István Nagykun Múzeum élén eltöltött tíz esztendőt. Számos könyv, jegyzet maradt utána, amelynek szinte teljes anyaga megjelent nyomtatásban, ezért úgy véltük, ezt a munkáját is meg kell ismernie a tisztelőinek.
Szűcs Sándor 1946 december havában vetette papírra ezt a történetet, amelyhez ezt a jegyzetet írta: "A népi olvasmánynak szánt írást a régi népkönyvek mintájára szabtam. Elsősorban a sárrétieknek a sárrétszéli kunoknak, hajdúknak szándékoztam híradást a régi népélet színes epizódjáról, amaz elgondolásom szerint, amelynek írásaimban már többször hangot adtam: a magyar néprajz nem csupán tárgyának tekintse a magyar embert, hanem szóljon is hozzá. - Inkább csak a szerkesztésnél engedtem magamnak szabadabb kezet. Előadásmódban a népi elbeszélő stílus balladai sajátságaihoz igazodtam. Igyekeztem az adatokat is úgy megőrizni, ahogyan a nép ajkáról lejegyeztem a rigmusokat, Ilosvai töredékét is azon mód, miként adatközlőim emlékezetében megmaradt." Vissza